Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Könyvismertetés. Régészeti tanulmányok I–II.

sírokat. Az első csoport temetői kisebbek, jellemző rájuk a szablyás és lovas férfi sír. A második csoport temetői nagyobbak valamivel, a lovas férfi sírokból hiányzik a szablya, csak a nyílcsúcs és az íj található meg. A nők sírjai mindkét csoportban gazdagabb viseletre utalnak. A harmadik csoport temetőinek sírszáma nagy, hiányzik a lovas és lószerszámos temetkezés, fegyver nincs a leletanyagban, csak kivételesen néhány nyílcsúcs. A magányos sírokban az első és a második csoport fegyverforgató lovas férfiai találhatók. A köznépi temetők leletanyagát külön fejezetben tárgyalja, a női viselet tárgyait elválasztva a férfi viseleti anyagtól. A könyv második részében a kora Árpád-kor temetőit vizsgálva megfigyelhető, hogy a kereszténység elterjedésével egyidejűleg megszűnnek a vezető- és középrétegre jellemző temetkezési szokások. A kora Árpád-korban tovább élnek a honfoglaláskori köznépi ékszerek, melyek kisebb-nagyobb változáson, fejlődésen mennek át, de számos idegenből származó ékszer gazdagítja e kor viseleti anyagát. A szerző összefoglalásában megállapítja, hogy a honfoglaló magyar köznép zárt és egységes anyagi műveltséggel jelent meg a Kárpát-medencében; ismertetett emlékanyaga a Dontól nyugatra eső ligetes sztyép-övezetben alakult ki. A kora Árpád-korban a korábbi ékszerféleség tovább él, fejlődik, gazdagodik, de a törtezüst leletek tanúsága alapján Lengyelország felől erős hatást mutat ki a viseletanyagban a X. sz. végén és XI. sz. elején. Utána az ékszerek gazdagsága valószínűleg egyházi hatásra elszegényedik. A szerző világosan kifejti, hogy a X—

XI. századik köznépi temetőket a magyarságnak kell tulajdonítanunk, szemben az eddig szemlélettel, mely a szlávságnak ítélte és helytelenül bjelobrdoi kultúrának nevezte. Az alapvetően hibás történelemszemlélettel ellentétben a Kárpát-medence köznépének műveltségét belülről szemlélve, a szomszéd népek hatásait figyelembe véve, aprólékos elemzéssel felépített munkájában Szőke Béla tudományos felkészültséggel a társadalom rétegződéseit szem előtt tartva jutott a helyes eredményre. A hatalmas szakirodalmi jegyzetanyag és a jól összeválogatott 15 képes tábla ábraanyaga alapos munkáról tanúskodik. A könyv igen értékes és úttörő alkotás, az elhunyt szerző méltó emléke. Fehér Géza—Éry Kinga—Kralovánszky Alán, A Közép—Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. (Budapest, 1962) 98 lap. A mű II. kötetét néhai Fehér Géza, Éry Kinga és Kralovánszky Alán készítették Szőke Béla szerkesztésében. A Közép—Duna-medence honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleleteinek első tudományos leletkatasztere 1239 értékelt lelőhelyet ismertet, felsorolva a szakirodalmat. A munka megtisztultságát és értékét növeli, hogy a szerzők a múzeumokban a helyszínen tanulmányozták az anyagot és ellenőrizték az egykori esetlég téves publikációkat is. A kataszter használatára értékes útmutatót találunk a bevezetésben. A függelékben a lelőhelyek megyék, valamint gyűjtemények szerinti csoportosítása csak hasznosabbá teszi a könyvet. A mellékelt két térkép, a hegy- és vízrajzi a valószínű állapotot megközelíti, míg a lelőhelytérkép a kutatás tényleges eredményei alapján készült. A lelőhelyek eloszlása jól szemlélhető a térképen, szerkesztése kifogástalan és szakszerű. A kétkötetes mű minden tekintetben hiánytpótló alkotás, a magyar régészet és történetkutatás egyik legfontosabb szakkönyve. Uzsoki András 376