Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Dávid Lajos. A győri üzemek történetéből 19145–48-ig

főmérnökök és egyes esetekben igazgatók személyére, s érvényt is szereztek akaratuknak.

15 Az üzemi bizottságok képviselői „tanácskozási joggal" vettek részt az igazgatóságok, illetve vállalatvezetőségek megbeszélésein. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az üzemi bizottságok nem voltak hajlandók passzív szerepet játszani az üzemek életében és statisztálni a tőkések elgondolásaihoz. A tőkés igazgatók kénytelenek voltak az elméletben javaslattevő szerveket a gyakorlatban határozathozó, sőt irányító szervként elfogadni. így kellett ennek alakulnia, mert az üzemi bizottságok mögött állottak a munkások tömegei (melyek részesei a hatalomnak), mert ezek a küldöttek bebizonyították, hogy értenek a vállalatvezetéshez. Elképzelhető-e az, hogy azok az üzemi bizottságok, melyek a tőkés tulajdonosok „megérkezéséig" vezették a helyreállítást, majd a termelés irányítását (Cardó Bútor-, Szesz-, Brenner-gyár), átadják teljesen a vezetést, és önként lemondjanak megszerzett jogaikról? Nem. Inkább mind jobban magukénak érezték a még tőkés tulajdonban levő gyárakat.

16 Egymás után, nagy számban javították ki a sérült gépeket (melyeket a tőkések, mint „használhatatlant" ki akartak dobni), küzdöttek a nyersanyag- és üzemanyaghiány, valamint a lopások ellen (Olaj-, Koestlin-, Vagongyár). Pedig őket sújtotta legjobban az infláció, az élelmiszerhiány. Azonban ők nem a „mának", hanem a saját holnapjuknak: a jövőjüknek éltek. Harcoltak a munkások demonstrációkon, az elszámoltató bizottságokban a feketézők, a spekulánsok ellen, az újra feléledni készülő fasiszták ellen. Pl. a munkások követelésére alakították újjá több üzem, köztük a Vagongyár igazoló bizottságát. A dolgozók határozott állásfoglalására letartóztattak tíz szabotáló, munkásellenes vagongyári nyilas mérnököt és tisztviselőt.

17 i A dolgozók elsősorban munkájukkal tettek hitet az új élet és a jó, értékálló pénz mellett. Megértették és magukévá tették a kommunista, párt programját: a maguk erejéből kell megteremteni a stabilizációt. Munkaversenyt indítottak, hogy minél előbb megteremtsék az új pénz árufedezetét. Jelentős sikereket értek el a munkaversenyben álló vagongyáriak.

18 Tömegesen kapcsolódtak be a versenybe, és 57 dolgozó teljesítette vállalását jóval 100 %-on felül.

19 A munkások — fejlettségüknél fogva — tudták azt is, hogy az üzemi lopások milyen károkat okozhatnak a gazdasági és a morális életben, ezért fokozták ellene a harcukat.

20 Számítottak az ellenség támadására, ezért megalakították a „forintvédő bizottságokat".

21 Szükséges volt az előrelátás és a harc, mert az ellenség minden erejét megfeszítve harcolt a jó pénz, a gazdasági stabilizáció ellen, majd pedig újabb infláció kirobbantására törekedett. A reakció igyekezett megakadályozni a termelés növekedését. Ezt a nyers- és üzemanyaghiány kialakításával, rossz munkaszervezéssel, ellenséges elemek beállításával a vezető termelési pozícióba kívánta elérni.

22 Például a Győri Textilben (mely csak úgy tudott termelni, hogy 15 SzGy I. évf. 15. és 18. sz. 16 GyÁL NB iratok 1945. máj. 5-i jkv. 17 GyM II. évf. 49. sz. 18 Uo. 138. sz. 19 DSzN II. évf. 156. sz. és GyM II. évf. 156. sz. 20 DSzN II. évf. 144. és 146. sz. 21 Uo. 159. sz. és GyÁL NB iratok 1946. júl. 17-i jkv. 22 GyM II. évf. 37. sz. 349