Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Timaffy László: Emberalakú fejfák, sírkeresztek kisalföldi temetőinkben

11. lábra. Díszített „kontyos" keresztfa az abdai temetőben elnevezései (feje, kontya, bajsza, szája, nyaka, szíve, köldöke, lába stb.) nagyon valóságszerűen érzékeltetik, hogy ezek egykor embert ábrázoló szobrok voltak.

17 S ugyanígy, az emberi test részeinek nevével jelölik az emberalakú sírkeresztek egyes darabjait a mi vidékünkön is! A kopjafák, fejfák használatát a reformáció idejéig vezetik vissza kutatóink.

18 A reformátusok nem akarván a kereszt jelvénye alá temetkezni, eltérő, más formát kerestek, és visszatértek pogány őseink hagyományához. Itt most az a kérdés vetődik fel, hogy miképpen tudtak az ősi formákhoz visszatérni, ha azokat nem használták azóta, hogy a keresztény vallással együtt a sírokra is keresztek kerültek a régi bálványok helyébe? Ez az ősi hagyomány bizonyára elveszett volna, ha négy-ötszáz évig nem használják valamilyen módon. S az átmenetet éppen itt találhatnánk meg, emberábrázolású sírkeresztjeinkben! Elképzelhető lenne, hogy kezdetben kényszer hatására, a régi pogány vallásból 17 Balassa I., i. m. 256, 302. 18 Solymossy S., i. m. 65. 315