Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén
mindenki nyugodott — minden részről a legnagyobb mozgásban tűnt elő, mert mindenütt gyakorlatok tartattak. A gyakorló seregek közt néha a széjjel lovagló főtábornokot léhete megpillantani. Nemsokára két generálisa s vasas serege kíséretében lovon mellettem is elhaladt. Ö a táborba fordult, én pedig hazafelé vevém utamat. Kevés idő múlva azonban ismét utóiért, s egy könyörgő parasztcsapat előtt — kik közül egyik még le is térdelt előtte — megállott. Megállottam én is átellenben tőle, föveggel, s még egyszer megtekintem e derék madarat. Többször megfordult e napokban fejemben ezen gondolat: hazádnak a legnagyobb szolgálatot tennéd, ha e semmirekellőt megsemmisítenéd. Ennek lehetségességét mindenkép igyekezem feltalálni, meglelni azonban nem tudám, mert e viperafaj kívülről szüntelen egy századtól őriztetve, belölről is körül van véve őrizettel, s (ha már magamat fel is akartam volna áldozni, lövész nem vagyok, s alkalmat nem tudtam találni. A táborból a kávéházba mentem, onnét pedig szállásomra. Október 8-kán, vasárnap. A városban járkálásom után a háziúrral a tábort tekintvén meg, hazajövet annak jobbani láthatása végett a toronyba mentem. A magasból leszállva, a Jellasioh szállása előtt fel s alá menő, s az elindulásra készülő katonákat szemlélem. Ebéd után a bécsi országúthoz mentem, s az egymásután Bécs felé induló, sok szekértől kísértett csapatokat nézem. Nemsokára kíséretével szürke lovon, porfellegek között maga Jellasich is elvágtatott mellőlem. 4-kor már az egész tábor eltávozott volt, maga után táborozásának szomorú s csíntalan helyét hagyva. Az ezutáni időt csolnakozással töltém. Estve 7 órakor vészlárma riasztá fel a lakosságot. Én a dolog komikusságán, a Gveraus 10 kiabálásokra nevettem, — a. háziúr, kivel együtt hagytuk el lakásunkat, neheztelve (ezen szavakkal: Das ist mir kein Spass) rettegett. A vészlármát 3 magyar huszárnak a városba történt beüktetése s azonnal vagy 5 szerezsánnal 11 a városon kívüli összeütközése okozá. A szerezsánokkali — kik elkésve éppen egy közel faluból j övének szekerén — setétben történt összeütközésnek egy igen fiatal huszár agyonlövetése, s 3 szerezsánnak összekoncoltatása lőn eredménye. Részemről sem a huszárt, sem a szerezsánokat, az olyanoktóli ellenszenvem miatt nem látám. Október 9-kén, hétfőn. Egész nap a bécsi országúton valék, az egymásután szüntelen haladó gyalog s lovas fegyvereseinket s álgyúinkat s a társzekereket szemlélve, mik már magok — ti. a máma látottak —túlhaladják Jellasichnak összes seregét. Pedig mondják, hogy ezeken kívül Sopronynak s Posonynak is indulna népünk. Nekünk győznünk kell, vesztenünk lehetetlen. E harcias szemle saját keblemet is harcvággyal tölte el. S ha el vagyok készülve s felszerélve, bizonyosan együtt me10 Gweraus = Gewehr heraus! (Fegyverbe!) Katonai vezényszó a császári hadseregben, ami a megrémült polgárok szájából valóban elég mulatságosan hangozhatott. 11 Szerezsánokra ld. Varga i. m. 75. 19 Arrabona 289
