Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

Ott azonban, ahol ez érdemes volt, a kihagyást [ ]-be tett rövid tartalmi kivonattal hidaltuk át. A szöveget mindenhol a mai helyesírás szerint tesszük közzé. „Október 3-kán, szerdán. Ágybani ébren időzésem után Kanyónak a hírlapot elvivén, általa azon különös hírrel lépettem meg, hogy Jellasich seregének egyik, a múlt hó 30-kán szétszakíttatott, mintegy 5000-re menő része jelenleg már Győrött lenne.

5 Jelen időnkben az először hallott hírnek hitelt nem szoktam adni, ennek valóságáról azonban nemsokára meg kelle győződnöm, mert a bizottmány^ ülésbe jővén, már a vészellhárítási intézkedések voltak folyamatba, melyeknek — félrevetve a főispán, Zichy Ottó,

6 előttem kiállhatatlan ember, haszontalan indítványát, hogy ezer ember seregeitessék össze — eredménye általányos, mennél hamarébbi népfelkelés lőn. A gyűlés a főispán szamár beszédeitől túlározva,

7 kevés lelkesedést s hazafiúságot mutatva, kicsinyes és önző szellemű volt, nyelve magyar és német vegyest. A megye gyűléséből a városéba mentem. Itten a kapitány s a bíró tüzelgeté a polgárságot. Mindeddig magamat a vész alól kihúzni kivánatim legfőbbike közül való volt, s ennek elérése végett Pestről Övárrai jöttöm is kedves. Emellett azonban meg kell vallanom, hogy e viseletem, felbőszülve lelkem legmélyéből az emberiség legszentebb jogainak aljas tiprói ellen, engem sokszor nemcsak, hogy ki nem elégített, sőt inkább elkedvetlenített, s lelkem legfőbb vágyává tévé azt, ha a jelen szerencsétlenségek okozóit saját kezemmel megsemmisíthetném. Ha volt valaki a humanitásnak embere, az voltam én, ki ezen érzetemben még a legnagyobb gonosztevőnek kivégzését is rosszaiám. Jelenleg azonban annak szavaira nem lehet pusztán hallgatni, mert az emberiség legszentebb jogainak megvédése forog a latban, melyeknek veszélyeztetőit s tipróit megsemmisíteni éppen a legnagyobb humanitás. Most itt az alkalom, áldozd fel magadat hazádért, ezen gondolat tölte el valómat. A boltba menék, s mivel a puska forgatásához nem értek, kaszát vásárlék magamnak, s azt a hercegi malomban egy hosszú rúdra alkalmaztaték[!]. [Hazasiet, és — romantikus lélek! — biztos halálának érzetében levelet ír rozsnyói unokatestvérének, kérve, hogy hátrahagyott holmijait küldesse haza, majd nagybátyjához ír érzékeny sorokat: „Midőn e sorokat kapja, többé már nem vagyok! Én is követem két testvérem példáját, s magamat fejláldozám 5 Jellasics seregét nem szeptember 30-án, hanem 29-én verte meg és fordította vissza a honvédsereg Pákozdnál. A isereg tényleges létszáma, melyet Alexy táborukat nézve 40 000-re becsül, ekkor valójában már csupán mintegy 25 000 fő lehetett. — Jellasics mosoni átvonulására Varga János Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén című művében. (Bp. 1953) 219—229. lapokban idézett egykorú adatokat s azokat értékelte. A sereg létszámának 70 000-ig felmenő becslése jellemzően mutatja a mosoni polgárok közt támadt pánikot. 6 Alexy nyilvánvalóan összetéveszti gr. Zichy Ottót (1815—1888) a győri nemzetőrség őrnagyát, 1849 februárjától a komáromi 66. honvédzászlóalj parancsnokát gr. Zichy Henrikkel (1812—1892) Mosón vármegye főispánjával. 7 Ismeretlen értelmű szó: talán befolyásolva jelentésű? 285