Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

megosztani. Ennek a törekvésnek egyik megnyilvánulása, hogy a mesterek közé történő felvétel jelentős anyagi követelményekkel is járt. Így például 1828 és 1848 közötti időben Győrött az országló kocsisok céhében a mesterek közé való felvételért a következő taksát kellett fizetni : mesteri díj 15 forint, lobogóra 4 ,, 30 kr, mesteri jog 8 „ szolga tartási díj 18 ,, összesen: 45 forint 30 kr. Ha mester fia kérte felvételét, a fentebbi taksának csak a felét kellett fizetnie, így lassan a céhekben kialakult egy zárt patrícius réteg, amelyben a műhely apáról fiúra szállt, s a mesterek száma évtizedek alatt is alig változott. A legények közül viszont sokan a mesterlevél megszerzése után sem lehettek mesterré, hanem továbbra is legényi sorban maradtak. Ezeknek helyzetére jellemző, hogy a céhekben a munkaidőt ekkor még törvény nem szabályozta, s a legények általában „látástól vakulásig" dolgoztak. Győrött például a cserepes céhben a munkaidő reggel 4-től este 7 óráig tartott.

64 A céhiparosok privilegizált helyzetüket igyekeztek mindenféle konkurrenciával szemben megvédeni. „A kis árutermelő érzi, hogy érdeke az egész társadalom érdekeivel ellentétben ennek a monopóliumos helyzetnek fenntartását követeli, s ezért fél a konkurrenciától." (Lenin.) Küzdelmük különösen a gyáripar fejlődése elleni harcban mutatja meg leginkább maradi jellegét. Az előzőekben már szó volt arról, hogy a győri dunai molnárok ellenállást fejtettek ki Thoma János gőzmalomépítési tervével kapcsolatban, mert a malomról már építése idején elterjedt a hír, hogy az addig szokásos 30 % helyett 10 % őrlési díjat fog szedni. A dunai burcsellások testülete a gőzhajózásnak, ennek a „veszedelmes újításnak" térhódítását szerette volna megakadályozni. A konkurrenciától való félelem azonban nemcsak az új, a fejlettebb eszközökkel dolgozó vetélytársakkal szemben nyilvánult meg, hanem igyekezett a piacról kiszorítani mindazokat a kis árutermelőket is, akik kívülrekedtek a céhek keretein, így az 1847-es Ínséges esztendőben a győri fazekas céh egyik tagja egy szegény felvidéki szlovákot, aki egy kocsi cserépedényt hozott a győri piacra, megakadályozott abban, hogy készítményeit eladhassa.

65 A győri iporosok a Győrszigetben megtelepedett zsidókban is veszélyes versenytársakat láttak, s ezért mind a városban való letelepedésük, mind a céhek kereteibe való felvételük meggátlására törekedtek. A zsidókkal szembeni ellenállás jellemző példája Leopold Ignác óaradi születésű gömbkötőlegény esete. A nevezett Komáromban 1826-ban nyert szabadulóleyelet, majd Győrött talált magának munkalehetőséget. Munkája ellen nem is volt panasz, hanem amikor zsidó volta kiderült, menten elbocsátották, sőt még szabaduló levelére is rávezették: „Ezen valóságos született zsidó legény itt minálunk Győrött 10 hétig műhelyben dolgozott, véletlenül, mivel nem tudtuk, hogy zsidó, de mivel már meg van bizonyosodva, egyéb kuntsaftot nem kapott, mint ezen alávaló irást".

66 64 Szabó E., Társadalmi és pártharcok a 48—

49-.es magyar forradalomban. (Bp. 1946) 45. . • 65 Hazánk 1847. máj. 3-i sz. 66 Kemény J., Vázlatok a győri zsidóság történetéből. (Győr 1930) 16. 274