Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

iránt nyereség, mert a vésnöki munka dijának felét kiméli meg. Tudnunk kellene még, hogy a nagyobbat vagy kisebbet kivanják Kegyetek? — Ha a nagyobbat óhajtanák: úgy nehezebb lesz határoznunk, mert nagy pénzünk hátlapja már most harmadszor lévén használva, úgy megviseltetett, hogy javítania is kellett... Kisebb pénzünket illetőleg nincs ily aggodalmunk .. ."

61 A levél tehát nem ad határozott választ Lukács kérésére. Végül is a győri emlékpénzt mégis a pesti alapján készítették el, de az ünnepélyes díjkiosztásra a kiállítást követően csak két év múlva, 1848. június 18-án kerülhetett sor a megyeháza nagytermében.

62 * * * Bár az eddig elmondottak azt bizonyítják, hogy Győrnek a szabadságharc előtt országos viszonylatban is fejlett kézműipara volt, nem hallgathatjuk el, hogy ennek a céhes iparnak fejlődési lehetősége ebben a korszakban már erősen korlátozott, sőt sok szempontból válságba is jutott. Kossuth azon szavai, hogy a győrieknek szorgalmuk révén mindenük megvan, nem vonatkoztathatók egyformán az iparban foglalkoztatottak összességére, mert ezek többsége igen nehéz anyagi körülmények között, sőt állandó létbizonytalanságban élt. Ha az összlakosság és az iparosok arányát mintegy hét évtizedre visszamenően tekintjük, az alábbi számadatokat kapjuk: 1777-ben Győrött a lakosok száma 11 574 s ebből iparos 1285 fő 1782-ben „ „ „ 12 193 „ „ 1491 „ 1846-ban „ „ „ 18 670 „ „ 2038 „ Tehát a város lakói közül 1777-ben 11,1 %, 1782-ben 12,2 % és 1846-ban 10,9 % a céhes iparos. A céheken belül a mesterek, legények és inasok számadatai a következők: 1777-ben a városban 520 mestert, 595 legényt és 170 inast, 1782-ben „ 599 „ 656 „ „ 236 1828-ban „ 571 „ 612 „ „ (nincs adat) 1846-ban „ 586 „ 1078 „ „ 374 inast találunk.

63 61 Uo. 62 GyÁL. városi lvt. Acta Diaetalia. Sajtó eránti jelentések, 21. sz. 63 Az 1846. és 1848. évi iparoslétszámra, valamint a foglalkozásonkénti átlagadóra vonatkozó adatokat az egykorú iparoslistákból állítottam össze. (GyÁL. G/őr városi „Kereskedők és iparosok III." c. csomó.) Ez az iratköteg legnagyobbrészt azokból a jegyzékekből áll, amelyeket az egyes céhmesterek kötetlen formában készítettek a céhek tagjairól. A jegyzékek a céhtag neve mellett rendszerinti feltüntetik a lakcímet és a mester által foglalkoztatott legények, valamint az inasok nevét. Egyes jegyzékekben a kereseti és vagyoni viszonyokra utaló megjegyzések is találhatók. A jegyzékeket a céhmesterek általában évenkint készítették s eljuttatták a városi hatósághoz, ahol a céhre történő adókivetés alapjául szolgáltak. A kereskedők testülete hasonló jegyzéket készített tagjairól. összehasonlítás céljából felhasználtam az 1828-as összeírás iparosokra vonatkozó adatait. Ezeket az adatokat nem közvetlenül az összeírásból, hanem H. Pálffy Ilona „Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában" című tanulmányából vettem. (Különlenyomat a Magyar Statisztikai Szemle 1934. évi 5. számából.) A város népességi adatainak megállapításánál az 1828. és 1847. évi Schematismusra (Schematismus Venerabilis Cleri Diocesis Jaurinensis) támaszkodtam, amely városrészekre tagolva közli a népesség számát. Az 1777. és 1782. évi népességi és az iparosokra vonatkozó adatokat Tornaj Ferenc: „Győr népessége Mária Terézia korában" című tanulmányából vettem. Emlékkönyv. (Győr, 1942.) 271