Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban
Az Országos Iparegyesület levéltárában elfekvő irattöredék többek, között a következőket mondja: „Bizonyára tudja Kegyed, hogy ezidén Győrött is volt iparműkiállitás. Ott is vannak érdempénzek Ítélve aranyban, ezüstben és bronzban. De az érdempénz még nincsen megkészítve. Engem bíztak meg, hogy vésessek egyet. Kegyednek szántam a munkát. S már most, hogy levelezésünk isten segedelmével megindult, tehát értekezzünk felőle. Mindenekelőtt eszmére van szükségünk, mert még nem állapodtunk meg semmiben. Kegyed képzerejére bizhatom teljes szabadsággal a rajznak conceptioját. Iparos érdemek fogván jutalmaztatni, természetes, hogy az industria emblémái lesznek alkalmazandók. Győrött az Országos Védegyesület győrvidéki osztálya tartván az iparműkiállítást és osztván a jutalmakat: a védelem eszméjének is kifejezve kellene lenni. De Győr csak egyes töredéke lévén az országos iparmező egészének; italán a résziességnek is föl kellene a rajzban tűnnie, miszerint a győri pénz a mi pénzünk ellenében már első pillanatra úgy mutassa föl magát, mint országos helyett csak vidéki érdemnek jelképe .. ." 57 Csanády levele nem találta Körmöcön a mestert, mert az időközben elköltözött a városból, s csak visszatelepülése után fogott a munkához. A levél alapján Kari Henrik 1847 elejére el is készítette az emlékérmek tervezetét, s rövidesen eljuttatta azt Csanády Ferenchez. Az érdempénz első oldala dunamelléki tájat ábrázolt, háttérben Budával és Kelenfölddel. A Dunán gőzhajó látszott, a jobboldalon pedig hordó, gabonazsák és göngyöleg feküdtek. A göngyölegen a bőségszaru áldása a kereskedés jelképére ömlött. Az érem felső részében lebegett Mercurnak, a kereskedés istenének alakja, bal kezében Győr városának címerét tartva. A hátlapon tölgylevelekből fűzött koszorú a polgárerényt jelképezte. 58 Az érdempénzek ügyében még több levélváltás történt, amelyekről szintén érdemes megemlékeznünk, mert érdekes győri vonatkozásaik mellett bepillantást engednek ennek a küzdelmes és forrongó kornak eszmei világába is. Csanády 1847. február 24-én levélben értesíti Lukács Sándort az éremtervezet elkészültéről, és elmondja, hogy „képbe foglalandó eszméi", amelyeket a vésnöknek annakidején megírt, a következők voltak: a) az iparrnűvesség, mert iparkiállításra kell vonatkoznia az éremnek és ipari szorgalom jutalmául és ösztönzéséül kell szolgálnia; b) a védelem, mert a Védegyesület egyik orgánuma adja; c) a kereskedelem, mert hiszen a Védegyesület a magyar műiparnak forgalmat, kelendőséget óhajt teremteni; d) a filiáció gondolata, mivel a győri kiállítás nem volt országos, a kiállítást rendező és jutalmat osztó testület csak „leánya" az Országos Védegyesületnek". A mellékképek, írja a továbbiakban Csanády, különösen Győr emlékét fejezzék ki, mely eddig harci erősség volt, míg most bástyáit romlani hagyva, sőt lebontva, már régtől fogva főhelye a magyar gabonakereskedésnek, s gőzhajóval készül kapcsolatba jönni az ország fő piacával. A város az ipart nemcsak védelemmel, hanem tettleg istápolja, s gőzerővel hajtott posztógyára és műmalma van. Csanádyt nem elégíti ki a vésnök tervezete. Kifogásolja Buda képének sze57 OL. Országos Iparegyesület Levéltára 1846. 15/b. 58 Uo. 1847:15.
