Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

érkezése után rögtön a kiállítási terembe sietett, amelynek előrészén a győri iparosok fogadták. Az iparosok félkörben állva, nemzeti lobogókat tartottak kezükben. Középen a védegyleti lobogó mellett foglaltak helyet a kiállítást rendező választmány és a helybeli védegyleti bizottmány tagjai. Győr közönsége és az iparosok nevében a Védegylet helyi osztályának havi elnöke üdvözölte a vendégeket, akik a kiállított tárgyak megtekintésére két és fél órát fordítottak. Mivel az előző napon Pestre utazott Zichy Ottó Kossuthot már nem találhatta otthon, ez úton kérték fel őt arra, hogy gondoskodjék a kiállított tárgyak értékelésére egy bíráló bizottság kiküldéséről. Kossuth győri látogatásáról a Hetilapban Lukács Sándor írt meleghangú beszámolót, amelyben elmondja, hogy a kiállítás megtekintése után a megelégedés érzetét látták sugárzani hazánk két hatalmas egylete derék elnökeinek arcán, s ez a látvány a győrieknek oly mondhatatlanul jólesett. „Színről színre látók, mennyire szívéből mérité minden szavát Kossuth Lajos úr, midőn a havi elnöknek s általa a közönségnek a következő értelemben válaszolt: E kiállítás — minőt Győrött nem is remélt — csak örömet okozhat minden jó magyarnak. Boldogok a győriek, hiszen nekik saját szorgalmuk által mindenök van. Méltánylatot érdemel a védegyleti kormányzó választmánynak és a kiállítást rendező bizottmánynak buzgósága. Jól tudom én azt, csak az ő munkásságuk hozhatá ennyire a dolgot. Iime csak egy év, csak egy kis összemunkálás, s mit teremtettek az emberi kezek! Az Iparegylet a nekie átnyújtott bírálati joggal különösen megtiszteltnek érezé s a bíráló tagoknak minél előbbi kiküldetését igére. A bírálat eredménye álig jog minden kiállítót kielégíteni, ez mindenütt megvan, ez senki kedvét el ne vegye, senki szorgalmát ne csökkentse. Az ily versengés olyan, mint a lófuttatás, mindannyi első jutalmat nyerhet, mert egyik egy fejjel, másik féllel, harmadik csak egy ^vonással ér előbb a célhoz. De ez csak új ösztön legyen szorgalmasabb munkára. Zajos éljen követé a nagy férfiú szavait, és csaknem a fulladásig tömött teremben levők arcán örömsugarak ömlenek el."

51 Az előzőekben már írtunk arról, hogy Győrött a kiállítást rendező választmánynak — és elsősorban a minden jóért és előremutatóért önfeláldozó lelkesedéssel küzdő Lukács Sándornak — milyen nagy harcot kellett folytatnia a közömbösökkel és fölényeskedőkkel a kiállítás megvalósításáért. Jóleső érzéssel tekinthetett tehát a kiállítás sikerére. De ugyanebben az időben már az országos védegyleti mozgalomban is a hanyatlás jelei mutatkoztak. Kossuth maga is kénytelen megállapítani azon szomorú igazságot, hogy ha „a pillanatnyi széptüzű lelkesedés férfias kitartással nem párosul.. . elleneinknek a magyar szálmatüzet emlegető gúnyai teljesülni fognak . . ." 1846. május 27-én Wesselényihez írt levelében már úgy érzi, hogy magányos küzdelme hiábavaló, s a legszívesebben visszavonulna mindentől.

52 Ezek ismeretében méginkább megérthetjük Kossuthnak a kiállításon látottak feletti örömét és szívből jövő szavait a város derék, szorgalmas és tehetséges iparos népéhez, valamint a kiállítást rendező választmányhoz. Igen kedvező volt a győri kiállítás sajtóvisszhangja. A helybeli Vaterland — mint már arról az előzőekben szóltunk — több számban folytatólagos ismertetést adott a kiállításról, és rámutatott arra, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, amely adottságai folytán inkább a földre és a földművelésre van 51 Hetilap 1846. júl. 17-i sz, 52 Kosáry i. m. 95—96. 267