Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban
mire képes a német akarat, a német szorgalom és — ami a legfontosabb — a német tőke még a mi országunkban is..." Ugyanakkor a Vaterland felszólítja a lakosságot, hogy támogassa az új gyárat még akkor is, ha a termékek minősége nem veszi fel a versenyt a külföldi gyártmányokkal. 24 Jó példával a helybeli polgárőrség jár elől, mert zenekara új uniformisához a szükséges anyagot az új gyártól rendeli meg, s ez meg is ígéri, hogy egy hét leforgása alatt a szükséges mennyiséget le fogja szállítani. 25 A gyár termékeinek kicsinybeni eladását 1846 májusától a Hufner és Perlaky-féle posztókereskedések bonyolítják le. 26 1846-ban a Győrött járó Csatáry Ottó a legnagyobb elismeréssel emlékszik meg a gyönyörű gyárról, amely akkor 68 embert foglalkoztat. 27 Maguk a győriek is megcsodálják a gyár pompás berendezését, nagyszerű — 12 lóerős — gőzgépét, de az új létesítmény mégsem bizonyul életképesnek. 1847 közepén a Leuschner örökösök társat keresnek a gyárhoz, aki 40—50 000 váltóforint tőkével rendelkezik. 28 Végül a gyár teljes csődbe jut, s 1848 elején árverésre kerül, vevő azonban nem akad. 29 A szabadságharc előtti időkben még egy kesztyűgyár is működött Győrött, amelynek évi forgalma elérte a 40 000 forintot. 30 Általában a tehetősebb iparosok is nemritkán szívesebben fektetik megtakarított pénzük egy részét gabonaspekulációkba, mint ipari vállalkozásokba. Hazánk gyarmati helyzete következtében a magyar ipar termékei a legtöbbször nem bírják a versenyt a bécsi vámpolitika által támogatott osztrák ipar termékeivel s így nagyobb hazai ipari tőkebefektetéssel Győrött sem találkozhatunk, sőt az idegen tőkével alapított posztógyár is csődbe jut. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Győr iparilag jelentéktelen város lenne, mert régtől fogva híres céhes ipara van, s kedvező földrajzi helyzeténél fogva piacot is tud biztosítani a kézműipar produktumai számára. A győri céhes ipar korábbi — XVI.— XVIII. századi — történetére vonatkozó adatokat nagy szakértelemmel gyűjtötte össze és rendszerezte Bedy Vince. 31 A káptalani számadások alapján azt is kimutatta, hogy a mohácsi csatára való készülődéshez a káptalan milyen összegeket fizetett ki győri iparosoknak a hadifelszerelések elkészítéséért és karbantartásáért. Amint az idők folyamán az iparosok száma nőtt, és érdekeik védelme szükségessé tette, az ugyanazon vagy hasonló ipart űző kézművesek céhekbe tömörültek. A céhekbe tömörülést követte — hosszabb-rövidebb idő múlva — a céhprivilégium elnyerése, illetve megerősítése. Kezdetben előfordul, hogy több város azonos ipart űző kézművesei, így pl. 1529-ben a győri, komáromi, esztergomi és érsekújvári ötvösök közös céhlevelet kapnak. 1566-ban viszont a győri vas- és fémmunkások a bőrösökkel együtt .mint mechanikusok szereznek céhlevelet a káptalantól. Még a XVI. század folyamán nyerik el Győrött a céhprivilégiumot a fentebb említetteken kívül a takácsok (r552-ben^a káptalantól), a szabók tr568-ban a káptalantól), a mészá24 Uo. 1845. dec. 9-i sz. 25 Uo. 1946. jan. 15-i sz. 26 Uo. 1846. máj. 26-i sz. 27 Csatáry O. idézett cikke, 653. 28 Pesti Hirlap 1847. aug. 24-i sz. 29 Hazánk 1848. jan. 25-i sz. 30 Fényes E., i. m. 20. 31 Bedy V., Adatok a győri ipar történetéhez. Győri Szemle 1941. III— IV. és 1942. I—IV. 254
