Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

Amikor a kötelek megfeszültek, a nagy lendülettel úszó dereglyék súlya a befűrészelt és behakkolt részen a szeg felesleges részét letörte. A malmot most már a helyére lehetett állítani. Nem volt könnyű munka és ugyanúgy kellett eljárni mint tavasszal, amikor a telelőből vitték állandó helyére a hajósmalmot. Ezt a munkát a molnárok malombekötésinek nevezték. Malombekötés Alighogy a folyóvizekről a jég elvonult, a molnárok igyekeztek malmaikat mielőbb állandó helyükre vinni. A gönyüi molnárok kis vasmacskával a Zöngődomb mellől lekísérték malmaikat a Kis-Duna torkolatához. Itt egy nagyobb vasmacskára két 80—100 m hosszú kötelet kötöttek. Az egyik kapájára pedig rákötötték a fejkötelet. A csónakba 8—10 ember beült és beeveztek a NagyDunára. A malomtól 50—60 méternyire azután a vasmacskát leeresztették a vízbe. A két kötél közül az anyakötelet a házhajóra, a csákatyu-t

i8 a vőgyhajóra kötötték. A két kötéllel, mint gyeplővel irányították a malmot, miközben a víz a meder közepe felé sodorta. Hogy a malom ott meg ne álljon, hanem ereszkedni tudjon, a ladikról a fejkötelet jól rászedték és a csónakba verték. Ezzel a művelettel a vasmacskát csak annyira emelték meg, hogy ne fogjon erősen a fenékben. Ilyenkor a vasimacska lassan kapart és ha valaki a fülét a kötélre tette, hallhatta a zaját. A malom megindult lefelé és ha nagy volt a gang (gyorsan úszott) azáltal lehetett lassítani, ha a vasmacskát a fejkötéllel fokozatosan lejjebb engedték. Ilyenkor szántott a macska. Az ereszkedést addig folytatták, amíg a malom az állandó helye mellett a parthoz ért.

49 Hátra volt még a hajósmalom szegre kötése. Nehéz és veszélyes munka volt, melynek elvégzésére 8—10, legkevesebb 6 emberre volt szükség. A bekötésre használt malomlánc igen erős, nagy szemű, 50—60 m hosszú volt, egy teljes kocsirakomány. A láncnak hosszúnak kellett lenni, különben magas vízállásnál a malomszeget felhúzta volna. A kikötött lánc hosszát gyakorlat alapján úgy állították be, hogy sem magas, sem alacsony vízállásnál ne kelljen rajta változtatni. A malomlánc szegre akasztása úgy történt, hogy a láncot két egyenlő részre 48 Csákatyu, cságityu, ságityu, csagotyu-nak nevezték megyénkben a malomvontatás és ereszkedés 50—60 m hosszú segédkötelét. A kormánylapát helyett a malom irányítására szolgált. Anyaga kender- vagy vékonyabb, puha drótkötél. Egyik végére kötötték a csákatyu-kapcsot, vagy csákatyu-vasat. A csákatyu-vassal kapcsolták a kötelet az anyakötélre úgy, hogy a csákatyu-vas és vele a kötél az anyakötélen szabadon előre-hátra csúszhatott. A csákatyu-kapcsot fél, vagy egy centiméter vastag, tenyérnyi széles laposvasból a kovács készítette. A 40—45 cm hosszú laposvas nem egészen a felénél félkörösen meg volt hajtva úgy, hogy a két vége párhuzamos volt egymással. A hosszabbikban lyuk volt és ebbe kötötték a kötelet. A rövidebb végét kifúrták és vele szemben a másik végét is. A rövidebb végébe fúrt lyuk kissé bővebb volt, mint az alsó és nem volt benne csavarmenet. A hosszabbik végébe fúrt lyukba csavarmenet volt vágva. Az egymás felé fordított két vége között akkora távolság volt, hogy két anyakötél is szabadon csúszott benne. A félkörös meghajlításnál a széleket kihajlították, nehogy a vas a kötelet rongálja. Amikor a csákityu-kapcsot az anyakötélre tették, a csákityu-kulcsot a sima lyukba tolták és az alsó lyukba csavarozták. (Ifj. Écsi Benedek 1947-ben 26 éves, nagybajcsi hajósmolnár közlése.) Szinnyei J., i. m. I. található cságató jelentése: Eketaliga rúdját kormányzó görbe fa, melynek egyik vége a tengely és a vánkos közé van szegezve, a másik kampós vége pedig a taligarúdba vésve. Tájejtéssel: cságatyó, cságatyu, cságotyu, cságoté, cságotu, csikoltó, csikótyu. 49 Farkas J. közlése, Gönyü. 221