Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
K. Vörös: Schlachtenszene von Győr auf einem Wappen aus dem 17. Jahrhunder
nem is rossz művészi színvonalon, egyszersmind magának a városnak is valósághű ábrázolását adva. Olyan tulajdonságok ezek, melyek e kis ábrázolásnak, ha nem is az első sorokban, de mégis helyet kell, hogy biztosítsanak Győr, s a Győr alatt folyt harcok régi ábrázolásai között. Hozzá kell tennünk azonban az elmondottakhoz — mintegy epilógusként —, hogy a Lokinger-család nem soikáig élhetett frissen nyert nemességével. Hogy az armális másolatát nem vezették be a királyi adományokról vezetett Liber Regius-okba — még nem jelentene sokat: ez idő tájt a kisemberek részére tett adományokkal — talán amiatt is, mert a megadományozották sajnálták az ezzel járó költségeket — gyakran történt hasonló. De azután is: a magyar nemességről vagy címerekről szóló egyetlen későbbi kiadványban sem találkozunk Lokinger György vagy leszármazottai nevével. Nem tud róluk sem Nagy Iván, sem Kempelen, sem Siebmacher munkája, nem fordul elő a név a magyar genealógiai tudományok folyóiratának, a Turulnak egyetlen számában sem, s az Országos Levéltárnak bemutatott címereslevelek között sem. Ilyen néven közelmúltban sem tett senki kísérletet nemességének igazolására. Hiába számított oly bizalommal kérvényében Lakinger már élő — s „Isten kegyelméből még születendő" — gyermekeire s utódaira: családja, úgy látszik, már az első generációkkal kihalt, vagy esetleg elhagyta Magyarországot. A Győr alatt három és fél évtizeden át vitézkedő derék katona emlékét így csak hőstettének — kétségtelenül nagy műgonddal lerajzoltatott — ábrázolása őrizte meg napjaink számára. Vörös Károly * * * SCHLACHTENSZENE VON GYŐR AUF EINEM WAPPEN AUS DEM 17. JAHRHUNDERT György Lokinger diente als gemeiner Soldat 34 Jahre bei der Burgwache von Győr. 1697 suchte er bei König Leopold I. um die Erhebung in den Adeîstand und die Verleihung eines Wappens für sich und seine Nachkommen an. In seinem, im Ungarischen Staatsarchiv aufbewahrtem Gesuch begründet er seine Bitte damit, daß er nicht nur als Soldat der Besatzung von Győr stets redlich und tapfer seinen Mann stellte, aber auch an dem gegen die Türken geführten Befreiungsfeldzug teilgenommen hatte. Am unteren Rand der Bittschrift befindet sich die Vorlage des erbetenen Wappens, die wir hier in natürlicher Größe wiedergeben. Auffallend ist das vollständige Fehlen heraldischer Elemente bei dem schönen, in natürlichen Farben gemalten und vollkommen realistisch dargestellten Miniaturbild. Es stellt die Szene dar, als György Lokinger bei der Belagerung von Győr 23 schwere Wunden erhielt. Beachtenswert ist ferner die ziemlich wahrheitsgetreue Wiedergabe der Befestigungsmauern und -Türme Gyors im Hintergrund des Bildes. György Lokinger wurde — wie es die neben dem Miniaturbild vermerkte Klausel bezeugt — in den Adelsstand erhoben, doch blieb uns der Adelsbrief nicht erhalten und auch über seine Familie ist uns nichts weiter bekannt. K. Vörös UNE SCÈNE DE LA BATAILLE DE GYÖR SUR UNE FIGURE HÉRALDIQUE DU XVIIE SIÈCLE György Lokinger, soldat vaillant pendant 34 ans de la garnison de Győr, a, en 1697, sollicité du roi Leopold I er , conférer pour lui et ses descendants, la noblesse hongroise et les armoiries. Dans sa petition, conservée aux Archives Nationales Hongroises, il expose qu'il a. combattu vaillamment non seulement comme membre de la garnison de Győr, mais qu'il participa aux guerres de libération contre les Turcs. 205
