Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Török-kori rablánc a Xántus János Múzeumban

A bilincsek nagyméretűvé kiképzett karikáit könnyen láncra lehetett fűzni és a bilincs a láncon szabadon mozoghatott. A (bilincsek átmérője 14—16 cm, szélességük 2 cm, vastagságuk 0,4 cm. A lánc súlya a bilincsekkel és a lakattal együtt 4,97 kg. A rablánc lakatjának leírását részletesen közöljük. Vaslemezből hajlított hengeres testét hat, átlag 1 cm széles borda merevíti, ezek közül a második rögzítve tartja a hengeres testtel párhuzamos kengyeltüske laposra kovácsolt törzsét. Hossza: 18,5 cm. A lakattest másik végén van a mozgó kengyeltartó, melybe a kengyelszár illeszkedik (2. ábra, a). A kengyeltartó alsó része körlap, melyhez a reteszelő szerkezet van szegecselve. Ez a szerkezet három hosszú vaslemez-nyelvből áll, melyhez 2—2 lapos rugó van hozzáerősítve (2. ábra, b). Ezek szétálló helyzetben reteszelnek a lakat hengeres testének végétől valamivel beljebb elhelyezett háromnyílású zárólemez vállperemén (2. ábra, c). A lakattest tengelyében kulcsvezető tüske nyúlik hátrafelé (egyrésze letörött) a kulcsnyílásig. A lakatnak nincs kulcsa. Szerkezetének-ismeretében tudjuk, hogy á lakat nyitása olyan tolókulccsal történhetett, melynek 3 híj ázott taraja volt s ezek egymáshoz 90°-os szögben álltak. A lakat spirálisan süllyedő kulcsnyíláslemezén (2. ábra, d) a tolókulcs első taraját, majd sorban utána a többit kell elfordítani. Ezután a .kulcsvezető tüskén tolva a kulcsot, a tarajok híjazásai a vaslemez-nyelvekhez szorítják a rugókat. Ezzel megtörtént a kireteszelés s az egész szerkezet kihúzható a lakattestből a mozgó kengyeltartóval együtt, mely a kengyeltüskéről lecsúszik. A kinyitott lakat lehetővé teszi az első láncszem levételét, s a nyakbilincsek egymás után lehúzhatok a láncról. Láncrafűzött nyakbilinesekkel a hazai szakirodalom még nem foglalkozott, ilyenek az eddig megjelent publikációkból következtetve múzeumainkban sincsenek. Azonos láncok vagy lakatok, bilincsek azonban nem ritkák. Használatára, korának meghatározására a szegényes összehasonlító tárgyi anyag mellett régi metszetek ábrázolásait, történeti adatokat és nyelvészeti emlékeket használunk fel. « A rablánc bilincseihez hasonló szerkezetű példányt őriz a győri Xántus János Múzeum. Ez széles lemezből hajlított, csuklós szerkezetű kézbilincs, záróvégződéseit téglalap alakú szem fogja össze a győri nyakbilincsekhez hasonlóan. Félhengeres alakú, csúsztatható kulccsal nyitható, reteszelő szerkezetű, brosstípusú lakat zárja le.

1 A tárgyalt példánytól viszont annyiban különbözik, hogy záróvégződésein kisméretű nyílást találunk, melyen át nem lehetett láncot húzni, s így csupán lakattal volt zárható. Ugyancsak a múzeum gyűjteményében található egy rendkívül vaskos, erős kidolgozású, hengeres lakat, ún. béklyós típus, félköríves kengyellel, hengeres - testét hosszában bordák merevítik, amelyeken három-három kiálló, szögletes bütyök helyezkedik el. Kulcsnyílásának lapja hasonló a rablánc lakatjához, belső szerkezete reteszelő rendszerű, tolókulccsal volt nyitható.

2 Az előbb leírt lakathoz hasonló szerkezetű, de annál jóval kisebb, simatestű lakat került elő 1929—30-ban Gyirmót község határában az ún. Sebes1 Leltári száma: C.60.116.1. A brösstípusú lakatokat Temesváry Ferenc ismertette: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése. FA XIII. (1961) 164., 54. ábra. 2 Leltári száma: C.60.115.1. — A béklyós lakatok működési és szerkezeti leírását lásd: Temesváry i. m.,165., 50. ábra 1 és 4. 13* 195