Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

megtartásra érdemes neogótikus munka, mint például a Szent István kápolnában. Maradjon meg ott, ahol az értékesebb eredeti románkori és gótikus részek hatását nem zavarja, ahol a nézőt nem téveszti meg, elsősorban tehát egy-egy egységesen kiképzett önálló belső térben. A röviden ismertetett elvből kiindulva helyreállításunk programja az volt, hogy a Storno-féle restaurálás legbántóbb részeinek szükség szerinti eltávolításával a kerengő és udvar középkori eredetét mindenki számára hihetővé tegyük. Ez pedig csakis a régi részek maximális bemutatásával, sőt „kiemelésével" érhető el. Számítottunk arra is, hogy a falfelületek letisztítása után újabb, eddig elfedett eredeti részleteket találunk, amelyek tovább növelik a műemlék történeti és művészeti értékét (27. kép). Az általunk végzett változtatásokat csak röviden isamértetjük. A kerengőfölyosóhan a gótikus bordákról, a boltozati mezőkről és az oldalfalakról a díszítőfestést eltávolítottuk. A mintás padozatot egyszínű, és ezáltal nem feltűnő lapokra cseréltük ki. A porta speciosáról festő és kőszobrászrészlegünk a részleteket eltorzító olajfestést, a krétaalapozást és lakkréteget eltávolította, amellyel a szépen faragott kapuzat ismét hitelesen eredetinek mutatkozik, mégha oszloplábazatai és törzsei barokk időben készültek is. A vakolattól megtisztított oldalfalak felületén jelentkező kőfaragványok közül kibontottuk mindazokat, amelyek a folyosóban felállított kőtárban helyet kaphattak. A folyosó kedvezőbb megvilágítása érdekében a színes ablaküvegezés helyett egyszínű és ugyancsak kevésbé feltűnő új üvegezést készíttettünk. Nehezebb volt a délnyugati sarokban előkerült, és az egykori refektoriumba vezető kapu bemutatását megoldani, mivel ennek ívezetébe belógó gótikus boltozat vállkövét meg akartuk tartani, ráadásul a boltozat állékonyságáról is gondoskodnunk kellett (28. kép). Az elkészített tervvariánsok közül azt valósítottuk meg, amely a mindkét korból származó részletből a legtöbbet mutatja és így az egymásrarétegződést világosan érzékelteti. A kapuív boltozatának rejtett megerősítése a gótikus boltozat terhének áthárítását megoldotta, vállkövét pedig látható vaskapcsokkal rögzítettük (29. kép). Ügy hisszük, hogy e részlet megoldása mai műemléki elveinket világosan mutatja: minden értéket egymás mellett is megtartani! A kőtárat a folyosón úgy rendeztük el, hogy a templomból származó faragványokat a kerengőnek a mellékhajóval érintkező fala mellé állítottuk ki, a kolostor románkori kövei a folyosó déli traktusába kerültek (30. kép), míg a gótikus maradványok ezektől függetlenül az északi szakaszba kerültek (31. kép). Az udvaron kitisztítottuk az érdekes, körteformájú ciszternát. A 9 méter mély, kváderkövekből falazott belső teret két reflektorral világítottuk meg. Elpusztult „háza" helyett alacsony műkőkávát készíttettünk, amelynek vasrácsán keresztül ez az érdekes részlet megtekinthető. Az udvarra néző homlokzatokról eltávolítottuk a kváderfalat utánzó Stomoféle vakolatot, helyette festetlen új vakolást készítettünk az alsó eredeti falra, míg az épületre emelt második emelet homlokzatát színben elválasztottuk illetve megkülönböztettük. Az eredeti gótikus ablakok profilos kőkeretét megtisztítottuk. A templomnak udvar felé néző déli homlokzatát ugyancsak helyreállítottuk. Itt kerültek elő a későromán ablakok teherhárítóívei és a kitöltőfalazat egy része. Sajnos a világító nyílások formájára semmi adat sem került elő és így meg kellett elégednünk a feltárt részletek egyszerű bemutatásával, megtartva a félköríves jelenlegi nagy ablakokat. n* 163