Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
len hasonlóanyagú edényfenék máltai kereszt alakú kidomborodó bélyeggel, mely X. század második felétől a XI. század közepéig terjedő időszakban fordul elő 5 (5. kép. 2. sz.). E leletnek megemlítése az alábbiakban következő legkorábbi maradványok szempontjából fontos. E rendkívüli fontos kort jellemző leletanyagot tartalmazó kultúrréteg nagy részét a XV. században a szint sülylyesztésével elpusztították, ma már rendkívül vékony réteg található meg belőle. Alatta a hegy természetes talaját képező szilárd halmazállapotú homokra találtunk, melybe könnyűszerrel barlangokat is be lehet vágni. Ä kolostor gazdasági udvarában a sertésólak ma is ilyen mesterséges barlangok. A kerengő É-i szárnyában, a templom D-i falában a Porta Speciosa mellett észlelhető egy, kb. 2 m magas 60—80 cm széles falrészlet, melynek anyaga megegyezik a hegy természetes anyagával, vagyis vöröses-sárga homokkő. Erre a falrészletre merőlegesen ásott kutatóárokban, a folyosó mozaikpadozata alatt közvetlenül ez a természetes talaj került elő, mely a felmenő fal szóbanforgó részletével összefüggő tömböt alkotott. Ez annyit jelent, hogy e falmaradványt eredetileg magából a hegyből vágták ki — miként a mai barlang-ólakat —. E fal sokkal régebbi építmény maradványa, mint milyen régi templom azon fala, melyben megmaradt. A kolostor lakói emlékeztek arra, hogy a temlom É-i oldalán korábban végzett tatarozás alkalmával hasonló falrészleteket figyeltek meg, A templom szóbanforgó fala, melyben e falrészlet megmaradt. XV. századi javítása ellenére is minden bizonnyal XIII. századi, tekintettel a közelben álló Porta Speciosára. A homokkő fal maradványa a XIII. századi falba valószínűleg kegyeletképen, a hagyományok tisztelete révén került, emlékét őrizvén egy ősi szentélynek. A hegyen közel egy évezrede ugyanaz a szerzetesrend él, melynek építészetét különösen a templom és a quadraturát tekintve régi törvényszerűség szabja meg. A hegy szintviszonyai is azt mutatják, hogy az egyházi intézmény centruma kezdet kezdetétől változatlan helyen maradt. Meg kell jegyeznem, hogy ez érdekes megfigyelésnek szélesebbkörű vizsgálata a templom belső részében, a szóbanforgó fal mellett a padlózat kiemelésével lenne lehetséges. Pannonhalma történetét irott forrásaink 6 a következőképpen beszélik el: Géza fejedelem Pannonhalmán telepítette le azokat a benedekrendi szerzeteseket, akik 996-ban, Csehországból a vérengzések elől Magyarországra menekültek. István király 997-ben, Koppány leverése után a zsákmányból felépíttette kolostorukat és Koppány somogymegyei birtokainak tizedét ajándékozta nekik. Az István király által épített kolostor leégett és a XII. században Dávid apát építtette újjá. Ez isimét elpusztult és ránk a XIII. században, Oros apát által építtetett kolostor és templom maradt. Ami újjáépítés ez után volt, az nem pusztította el teljesen Oros apát épületét. A templom XIII. századi falában fennmaradt kezdetleges, földből kivájt falrészlet nem tartozhatott sem a XII. századi, sem pedig az István király által építtetett templom épületéhez. István korában már kőépület kellett, hogy épüljön, hiszen az eseményt István király legendája (legenda maior) kiemeli, hang5 Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. (Budapest, 1962). 6 Monument Germaniae Scriptores IV. 603. Idézi: Erdélyi L, t A pannonhalmi főapátság története I. — Legenda maior Sancti Stephani Regis. Szentpétery, Scriptores II. 383. 128
