Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
A PANNONHALMI KERENGŐ ÉS KOLOSTORUDVAR HELYREÁLLÍTÁSA 1961 nyarán fogott hozzá az Országos Műemléki Felügyelőség a pannonhalmi benedekrendi főapátság kerengőjének és kolostorudvarának helyreállításához. Ezzel kapcsolatosan helyreállításra került a temlom déli homlokzata is (1. kép). Az 1962. tavaszára befejezett munkálatok során olyan sok értékes emlék került föltárásra, hogy a kerengő és a kolostorudvar képe művészettörténeti jelentőségben és látnivaló szempontjából egyaránt nagy mértékben meggazdagodott. Négy tanulmányt közlünk az alábbiakban a feltárások, ill. a helyreállítás munkájában résztvevő szakemberek tollából. Az ásatásokat vezető H. Gyürky Katalin a régészeti feltárás eredményeit ismerteti; a falkutatás munkájában résztvevő Gergelyffy András az újonan napvilágra került építészeti részletek alapján közeledik a pannonhalmi műemlékegyüttes építéstörténetének néhány, eddig tisztázatlan kérdéséhez; a Porta Speciosa felületi tisztítását végző Kőfalvi Imre kőszobrász-restaurátor közli azokat a rendkívül jelentős eredményeket, amelyekre a kerengő két románkori kapuzatának morfológiai vizsgálata során jutott; és végül a helyreállítás nagy követelményeket támasztó tervezési feladatait ellátó építész, Sedlmayr János azokról az alapelvekről számol be, amelyek munkája során vezérelték. A régészeti kutatás eredményei A helyreállítási munkálatokkal kapcsolatos régészeti kutatás feladata elsősorban a korábbi szintek megállapítása volt. A kitűzött feladaton túl, az ásatás olyan maradványokat is hozott napvilágra, melyek a kolostor legkorábbi emlékeinek tekinthetők. A feltárás a kolostornégyszög, — tehát az épület legrégibb épületcsoportjának területére korlátozódott. Idejét és kiterjedését a helyreállítási munkák határozták meg, ezért a kutatás nem tekinthető teljesnek. Eredményeinek nyilvánosságrahozását azonban éppen az teszi szükségessé, hogy a helyreállított épületcsoporton belül folyamatos és tudományos célzatú régészeti kutatás nem lehetséges. Az időszakonkénti helyreállító építkezésekkel kapcsolatban azonban olyan munkát lehet végezni, melyeknek mozaikszerűen egymás mellé illesztett eredményei egykor Pannonhalma történetének ismeretét teljesebbé tehetik. Ebben a reményben teszem közzé megfigyeléseimet. Az első kutatóárkok azoknak a falaknak a szintjét vizsgálták, melyeknek kora Levárdy Ferenc értékes tanulmánya 1 és Gergelyffy Andrásnak a helyre1 Levárdy F., Pannonhalma építéstörténete. MÉ (1959) 1. 121
