Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

séget nyertek később a győri püspökség és káptalan népei is (a XI. század folya­mán), míg a turóczi premontrei prépostságnak a megye területén élő jobbágyai, udvarnokai IV. Béla király kiváltságlevele alapján élvezték immunitásukat. 46 A honfoglaló gens-ek tagjai, a későbbi nemesek persze kezdettől fogva ki voltak emelve, ők egyenesen a király személyes hatósága alá tartoztak és amíg a nemzetségi keretek végső bomlása be nem következett, általában a kebelük­ből választott bírák útján, vagy esetenként megbízott, „fogott bírák" segítségé­vel intézték el az egymás között felmerült vitás ügyeket. Ilyen casus-ról tesz említést egy 1236-ban kelt oklevél, amely szerint a mai Veszprém megyében fekvő Szöllős birtoknak a királyné, a szentmártoni apátság és a templomos lovagrend közt való békés felosztását megkísérelték a Győr és Komárom me­gyékből származi alapi, gugi, berencsi, banai és igmándi nemesek közül válasz­tott bírák, de próbálkozásaik eredménytelenül végződtek. 47 Voltak viszont nobi­lis-ék, akik már a legkorábbi évtizedekben is közvetlenül az uralkodóhoz for­dultak, hogy a legmagasabb fórumnál, a királyi tanács színe előtt keressék meg igazukat. E testület (senatus, vagy consilium) ügyintézését, szervezetét illetően nem is voltak szabályok, működése inkább patriarkális módon folyt, de hogy már I. István idejében is létezett, az kitűnik Imre fiához intézett egyik intelmé­ből, amidőn azt írta: „Valahányszor valamely Ítéletre váró ügy, vagy olyan egyén jő elődbe, akinek főben járó dolga vagyon, ... ne ítélj te magad, nehogy alábbvaló ügyekben forgolódván, csorbulást szenvedjen a te méltóságod, hanem az efféle ügyet bizzad a bírákra, akikre bizva vagyon, hogy törvény szerint iga­zítsák el." 48 Ha azonban nemesek és a várispánsági (megyésispánsági) organizmusba tar­tozó népek között támadtak ellentétek, az ilyen viszályok elsimítása már a comes hatáskörébe tartozott. S miután az esetek többségében az volt a helyzet, hogy egy-egy település keretében az egyházi és világi birtokosok, általában nemes embereik mellett szabad, vagy félszabad várjobbágyok és különféle szol­ganépek éltek, dolgoztak, bőven akadtak ilyen vitás ügyek, nem is szólva azok­ról, amelyek a szolganépek egymásközti érintkezése során keletkeztek. Az adók és szolgáltatások, a tizedügyek, a birtoklási határkérdések mind igen jó táp­anyagot szolgáltattak arra, hogy az ispán bíráskodási tevékenysége egyre széle­sebb méreteket öltsön. Ezenkívül az említett mentességek és privilégiumok csak a mai értelemben vett polgári jellegű ügyekre vonatkoztak, a bűnügyekben (tol­vajlások, rablások, gyilkosságok stb.) tehát mindenképpen az illetékes comes ítélkezett a billogos-ok bevonásával. Az illetékesség fogalmát egyébként I. László király már világosan megszabta, amikor elrendelte, hogy minden bíró (vagyis ispán) a saját megyéjében szolgáltasson igazságot, azaz senki se bíráskodjék a maga hatósági körzetén kívül. (Unusquisque iudex in parochia sua iudicet, id est nemo iudicum extra suam iurisdictionem iudicet.") 49 Az ispáni hatáskörrel kapcsolatosan felsorolt feladatok fontossága és nagy száma eléggé mutatja, hogy ennek a tisztségnek az ellátása milyen körültekin­45 Fejér i.íft. VII. 5. 109. 46 HO VI. 74. 47 Werten Lau VII. 278—279. 48 Corpus Juris. t I. István I. könyve. 5. fej. 49 Corpus Juris. I. László III. könyve 16. fej. 117 '

Next

/
Oldalképek
Tartalom