Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

saink a szóban forgó nemzetség létezéséről? — Már fentebb érintettem, hogy az avarok, majd szlávok által használt föld-, vagy sáncvár az új haza foglalása során elpusztulhatott és felújítására csak. a kalandozások után, a konszolidáció megindulásával gondolhattak őseink, amikor a nyugat felé való védekezés politikája mellett a gazdasági s főleg kereskedelmi kapcsolatok fejlődése is már szükségessé tette a régebbi várszerű építmények kijavítását és újak emelését. Lehet, hogy a régebbi elhanyagolt, romos földvárnak is volt valamilyen ősmagyar neve, mely a letelepedett fejedelmi törzs egyik tekintélyesebb nemzetségtöredékének nevével lehetett azonos, De krónikáink és az utókor számára átmenteti egyéb írásos emlékeink oly gyérek és szűkszavúak erről az időszakról, hogy ennek a kérdésnek a megvilágítására nem nyújtanak semmi támpontot. Hasonló a helyzet a Győr nemzetség korábbi szereplésére vonatkozó adatok, dokumentumok esetében is, ezek legtöbbje az évszázadok történelmi viharai során bizonyára elpusztult. De visszatérve az istváni államalapítás rendszerének taglalására, a fentiek figyelembevételével az a következtetés vonható le, hogy a győri várispánság, illetve a királyi Győr megye kialakulásánál a Duna választó vonala miatt az egy nemzetségi szállásterületből való származtatás elve nem érvényesülhetett,

27 de a fejlődés további menete is eltérő volt az általánostól, különösen annak folytán, hogy ezen a vidéken nagyobb foglalásai lehettek a fejedelmi törzsnek és a kisebb lázadozó nemzetségfők megfékezése itt nem jelentett megerőltetőbb feladatot a központi hatalom számára. A legyőzött vezérek kisajátított földterületeivel egyébként a király birtokai bővültek, sőt e téren már Géza ragadta magához a kezdeményezést, amikor á vezetés biztosítása érdekében mindent elkövetett a fejedelmi törzs vagyoni ereiének növelésére. De a nyugati jogfelfogás is elősegítette az uralkodói földtulajdon állandó terjeszkedését, mivel azt hirdette, hogy a felségjog alapján valamennyi gazdátlan föld a királyt illeti. A nagy kiterjedésű gyepűelvék, a törzsés nemzetségszállások közti, részben lakatlan zónák, árterületek ilymódon teljes méretükben István tulajdonába kerültek és szükségképpen szolgáltattak alapot a feudális viszonyok fokozatos megteremtésére, annál is inkább, miután a szabad — tehát az egyházi és világi nagybirtokosok által érintetlenül hagyott — parasztok földközösségeit is már fenyegette a beolvasztás veszélye a legfelsőbb hatalom részéről. A királyi birtokállomány szédületes gyarapodása és az egyes birtoktesteknek a nemzetségi szállásterületek közötti szétszórtsága sürgette elsősorban valamilyen szervezet megvalósítását, de az egyes várak, váras helyek (mint pl. Győr) körül kialakult katonai centrumok egybefogásának szükségessége is megkívánta a fejlődés előrehaladottabb fokának megfelelő hálózat kiépítését. A minta mindkét vonalon adva volt, hiszen a korábbi szláv „dvor"-ok (gazdasági központok) különböző szolgálatokra kötelezett jobbágyaikkal önként kínálkoztak az udvari gazdálkodás tovább folytatására és a volt frank-szláv területeik „gród"jai (várai) is példát mutattak a megyerendszernek a sajátos magyar követelmények szem előtt tartásával történő bevezetésére,

28 bár tagadhatatlan, hogy az 27 Az említett tézist Győrffy Gy. idézett munkájában állította fel „a nemzetségi szervezetnek területi szervezetté való alakulásának" társadalomfejlődési elmélete alapján. 28 Elekes—Lederer—Székely i. m. 28—29. 110