Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Faragó Sándor: A kapui vár

Az 1945-ös felszabadulás után a kastély, mely szerencsésen átvészelte a háborút, köztulajdonba került. Eltűnik a Nep. Szent János szobra mellőli tábla: „Idegeneknek tilos a bemenet!" Kezdetben Ifjúsági Házként szerepelt. Itt tartotta alakuló gyűlését a MADISZ kapuvári szervezete. Az emeleti nagyteremben rendezték meg a bálokat, színdarabokat és egyéb rendezvényeket. Később magánosok is beköltöztek, akik — igen enyhén szólva — nem a szocialista megőrzés elve alapján kezelték a könnyen szerzett lakást. így azután az épület csak rongálódott. Padozata majdnem teljesen megsemmisült. A kapu fölötti fa, barokk Mária-szobor, s az erkély korlátja eltűnt. A lépcsőház vaskorlátja letöredezett. A kastély parkjának fáit, melyek együttese ritkaságszámba ment, kiirtották. A rongálódás már annyira ment, hogy illetékes szervek 1947-ben lebontását határozták el. A lebontás ellen a község elöljárósága fellebbezett, aminek helyt is adva, kisebb, állagmegóvó munkákat is végeztek rajta, egyszersmind itt helyezték el a gépállomást is. A gépállomás bek öltöztetése kisebb, jelentéktelenebb átalakításokat tett szükségessé, ugyanakkor az udvaron gépszíneket építettek. A gépállomás jelenléte nem vált sem az épület, sem pedig a község díszére. Az a haszna mindenesetre meglett, hogy a kastély megszűnt Csáky-szalmája lenni. Az 1957. esztendő döntő fordulatot hozott a kastély történetében. Népgazdaságunk kiheverve az ellenforradalom okozta mérhetetlen károkat, kellő anyagi alapot tudott biztosítani az épület újjáépítéséhez. Megindult a munka, megkezdték az átépítendő részek és a tetőzet lebontását. A bontással kapcsolatban egyetlen mozzanatra szeretnénk felhívni a figyelmet, melyben mi, a magunk részéről, az építőáldozat népies szokását látjuk. A bontás alkalmával az emelet déli folyosóján, embermagasságban, egy 40x40x30 cm-es üregre akadtak, melyben egy kb 15 cm magas, erősen hasas, papírvékonyfalú, belül sárgamázas csuport találtak, mely azonban a csákánnyal történt beütés következtében összetörött. Több kisebb megszakítás után az építkezés 1960 februárjában befejeződött. Az emeleti részt teljesen elfoglalja a járási tanácsapparátus és a tanácstermek. A földszint déli szárnya a községi tanácsé. A földszint északi szárnyán nyertek elhelyezést a múzeum, a könyvtár, s a tömegszervezetek hivatali helyiségei. A kastélyt a Fő tértől az egykori, vízzel elárasztható, 87 m széles várárok választja el, melyen keresztül, az akkori híd feltehető helyén, évszázados vadgesztenye-fasorral szegélyezett töltésen vezet az út az épület főkapujához. (Az utat az átalakítás befejezésekor cementlapokkal fedték le.) Ennek a töltésútnak indításánál, annak baloldalán áll a XVIII. század kedvelt szentjének, Nepomuki Jánosnak 160 cm magas mészkőszobra. Minden valószínűség szerint a kastély XVIII. századi újjáépítésekor készült és került jelenlegi helyére. Mostani állapotában erősen rongálódott, töredezett. (Karjai, arca hiányzik már.) Az épület kéttengelyes oldalrizalitokkal bír, melyek a homlokzat síkjából öt méterre ugranak előre. A legutóbbi átalakításkor végzett földmunkák azt igazolják, hogy az eredeti várépület mintegy 10 méterrel hosszabb volt. A homlokzat a rizalitokon kívül, 12—1—12 ritmusú, lizénatagoltságú. Az emeleti ablakok alatt lóhere, felette pedig téglányalakú mezők. A középtengelyben félköríves, kőkeretelésű, új kapu van. Felette zászlótartó, a középtengelyben ikerablak.

55 Az udvari rész, az átalakítás előtti képhez viszonyítva, 55 Csatkai E., i. m. műemléki leírása alapján. 94