Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Faragó Sándor: A kapui vár

nak metszetéből ismeretes, valamint az Országos Levéltárban vázlatos alaprajza is megvan az Esterházy-térképek között. A Rába vette körül, négy sarkán hatalmas csúcsban kiszögelő bástyája volt, elöl erődített híddal. Maga a várépület 2 emeletesnek tűnik fel, hatalmas laternás, hagymasisakos toronnyal."

42 (11 ábra.) A vár megerősítését szolgálta az ún. Baboti-kapu is, mely közvetlen a vár mellett folyó Rábánál állott. Az evangélikusok panasza szerint, 1649-ben a kapuvári plébános bezáratott, hogy a babóti evangélikus lelkész ne jöhessen be prédikálni.

43 A várvédőknek azon része, kiknek elsődleges feladata ezen kapunál levő átkelőhíd védelmének biztosítása volt, voltak a hídőrzők, vagy másként hidászok. Hogy feladatuk mennyire jelentős volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy még a múlt század közepén is külön választottak bíró választáskor — három évenként — hidászi bírót és esküdteket. Napjainkban már csak a Kis-Hidászok, Nagy-Hidászok dűlőnév őrzi emléküket. Megjegyezzük, hogy a várban kápolna is volt. Az 1651. évi püspöki látogatás jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy volt benne egy Mária-oltár és egy aranyozott ezüst kehely.

44 A katolikus visszahatás idején nem egy, hitéhez hű evangélikus prédikátor sínylődött a vár börtönében, melynek annak idején Gyöngyössy László volt a porkolábja. Közülük egynek a sorsát is ismerjük: az agg Szendrei Mártonét. A harmatzi egyházban lelkészkedett. 1674. május 30-án a pozsonyi érseki palotába hívatták, ahol Kolonics felszólította, tagadja meg hitét, s írja alá a nyilatkozatot, mely szerint soha többé nem végez egyházi funkciót. Amikor az ősz prédikátor ezt megtagadta, a pozsonyi börtönbe vetették, majd a kapuvári várbörtönbe szállították, azonnal kalodába zárták, másnap pedig bilincset vertek rá. Itt Gyöngyösi Tamás baboti és kapuvári

45 áldozópap szentképet vitt be a börtönbe, hogy azt a rabokkal megcsókoltatva hittagaflásra bírja őket. Szendrei Márton és társai azonban hajthatatlanok voltak. 1675. januárjában már teljesen elgyengült: a szárazbetegség erőt vett rajta. Az év március 5-én éjféltájban elszenderedve meghalt. Másnap reggel 8 órakor levették róla a bilincseket s fogolytársai kivitték a Rába folyó partjára a váron kívül, s ott temették el.

46 A törökkel megkötött béke után Savoyai Jenő, Caprara és Stahrenberg főtisztek Magyarország katonai berendezésének kérdését megvitatták, s tanácskozásukról 1699 augusztusában azt írták a császárnak: „Ami Magyarországot illeti, itt hadiberendezésben két ellenségre kell tekintettel lenni, a törökre és a rebellis magyarra."

47 Itt határozták el, hogy a magyarországi várak egy részét lerombolják. „A lerontandó várakat 6 csoportba osztották. Minden csoporthoz egy mérnököt és egy német várparancsnokot rendeltek a robbantások és a rombolás vezetésére. A hatodik csoportban szerepelt Kapuvár is."

48 42 Csatkai E., i. m. 538—540. 43 Payr S., i. m. 86—88. 44 Csatkai E., i. m. 45 Ebben az időben Kapuvárott nem volt plébánia, Kapuvár Babotnak volt filiája. 46 Szimonidesz L,, Magyar vértanúk nyomában (Bpest, 1942) 28—31. 47 Gerő L,., Magyarországi várépítészet. (Bpest, 1955) 407. 48 Uo. 408.