Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Kalmás János: Szászerjíász parancsnoki jelvény-nyílhegyek

— fehér pajzs mezejében vörös kereszt — alatt. Ennek a világi rendnek tagságához, kitüntetéséhez a nem nemesi rendből valók és nem lovagi személyek nem juthattak. A XVI. század elejéről is kapunk további adatokat a nyílnak jelvényként való ábrázolásáról. A kaliforniai San Simeonban a Hearst-gyűjtemény Bernhard Striegel által festett képén nyilat tartó férfi alakját látjuk. A férfit előkelő öltözetben festették le, nyakában aranylánc, kezében hegyével felfelé, szakállashegyű nyilat tart. A nyíl a képen jelvényként szerepel és arra gondolunk, hogy a képen ábrázolt férfi a Szent Sebestyén testvériség nyílkirálya volt.'

22 A nyílkirályi cím a számszeríj lövészettel is kapcsolatos és már a XIV. század folyamáról kapunk efelől adatokat. Henneberger Gáspár mondja el Poroszországról a következőket: Winricus, Kimprode ura, a porosz lovagrend 19-ik nagymestere, 1350 körül elrendelte Poroszországban, hogy minden városban céloszlopokat állítsanak fel és egy díjért az arra helyezett madárcélra lőjjenek. Az pedig, aki lelövi a madarat legyen az évben a nyílkirály, vegyen részt a tanácsban és viseljen a nyakában egy ezüstláncot, amelyen egy aranyozott madár függ.

23 A Striegel-féle képen az ábrázolt férfi kezében levő szakállas nyílhegy felülete nem díszített, de méretében elüt a gyakorlati használati nyílhegyektől. A M. Tört. Múzeum és a Veszprémi Bakonyi Múzeum olyan azonos külsejű, szakállas nyílhegy példányokat őriz, amelyeknek érdekességük, hogy mesterbélyegként emberfej (mór-fej) van csúcsrészükre beütve. Lehetségesnek tartjuk, hogy e különös gonddal készített nyílhegypéldányok valamelyik lövészegyesület tagjainak, vagy elöljáróinak voltak jelvényei. Vallási körmeneteken, céh-felvonulások idején hordták. A legtöbb lövésztestvériség különlegesen tisztelt védszentjének választotta Szent Sebestyént, vagy keletkezésük idején, vagy pedig felújításukkor, mely utóbbi eseményt rendszerint a keletkezésükkel összetévesztve, magukat a Szent Sebestyén-testvériségnek nevezik. A lövésztestvériség felújítására hazai adattal is szolgálhatunk. Hain Gáspár XVII. századi kéziratos lőcsei krónikájában találjuk a következő adatokat: 1st zu wissen, dass allhiesige Schützen-Brüderschaft... aufgerichtet anno 1599, und sind alsobald zu neuen Altesten erwehlet worden.

24 Ez az adat arra mutat, hogy a régi lőcsei lövésztestvériséget újjászervezték. A lövészkapitány a lövésztársaság élén állott, ő vezette a gyakorlatokat és rendezte az ünnepségeket, az úgynevezett nyílkirály lövészetet. Nyílkirály lövészetnél három napon keresztül lőttek célba, aszerint, hogy mennyi időt kellett reá fordítani. Minden lövész nyolc lövést tett és aki a céltáblát nyolcszor eltalála, az lett a nyílkirály.

25 A lövészkapitányok kivonulások alkalmával kecses külsejű nyilat vittek kezükben, különösen pedig akkor volt előírva a nyíl vagy kis pika viselése, ha a lövésztársaság az évben első, vagy pedig utolsó esetben vonult ki a lőtérre. 22 Hausenstein, W., Die Bildatlanten zur Kunst. I. Tafelmalerei der deutschen Gotik. (München, 1922) 76. Kuhn, Ch. L., Catalogue of German Paintings of the Collections; Harvard University (Cambridge, 1936) 62. No. 255. 23 Erdmann, J. F., Versuch einer Historie vom öffentlichen Armbrust und Bücihsenscihiessen. (Leigzip, 1737) 17. 24 Demko K., i. m. 87. 25 Erdmann, J. F., i. m. 90. 6 Arrabona 81