Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Kozák Károly–Uzsoki András: Régészeti és műemléki kutatás a győri Püspökvárban

elő az árok közepe táján, a felszíntől 36 cm mélységben. (1. ábra 001 előtér.) Az alapozás alját 68 cm mélységben találtuk meg, amely egyezik a 6. réteg, a barnásszürke kemény földréteg felső szintjével (8. ábra). Szükséges volna e helyiségben további ásatás, egyrészt a falmaradvány csatlakozásának, másrészt a rétegek korának pontos meghatározása miatt. A 6. réteg ugyanis már eléggé vízszintes, s feltehető, hogy egy járószintet jelez. A 3. rétegben talált terra sigillata és középkori edénytöredékek, valamint az 5. rétegben talált árpádkori bogrács peremtöredéke (6. ábra 4.) miatt is szükséges lenne az ásatás folytatása, mert az utóbbival együtt újkori anyag is került elő. A helyiség É-i oldalán ásott kutatóárokkal tisztázhatnók az előkerült falmaradvány végleges irányát és csatlakozását, esetleg megtalálhatnék a XIII. századi falsíkot s újabb adatokat nyerhetnénk a rétegek korára vonatkozóan. A borospince (003 pince) és a nagypince (005 pince) közti szűk közlekedő (átjáró) folyosó D-i fala mellett 50 cm széles kutatóárkot ástunk, melynek rétegei és leletei figyelmet érdemelnek.

14 (9. ábra.) Az árok mélysége 90 cm volt (relatív mélysége —4,12 m), mely egyezik a K-ről szomszédos nagypince jelenlegi szintjével. A téglafal alatti sárga homokréteg sötétszürke, Ny-i és K-i irányba egyaránt lejtő „töltésen" helyezkedik el. A leletek jórésze az árok K-i felében a „töltésből", vagy közvetlenül a tetejéről került elő. (9. ábra 5—12 számozású leletek.) A felső, homokos rétegből előkerült leletek közvetlenül a téglafal alatt helyezkednek el, tehát bolygatott, felszíni leletekként kezelendők. (9. ábra 1—4 számú leletek.) Emellett szól az a körülmény is, hogy a homokos réteg alsó részében — mely a kutatóárok Ny-i végénél 90 cm alá is lemegy — egyetlen leletet sem találtunk. Az alsó rétegből, az ún. töltésből előkerült lele-, tek arra utalnak, hogy itt valóban egy töltéssel állunk szemben, mely a XV. század második felében, vagy a XVI. század elején kerülhetett a lakótorony K-i fala elé, amikor valamilyen pusztulás, vagy átépítés következett be. A töltés Ny-i lejtője feltétlenül a lakótorony eddig előttünk még ismeretlen K-i falához futott le, amelyet a szintek bizonyítanak. További ásatás feladata lenne e töltés lejtőjének a követése Ny-i irányban mindaddig, míg a lakótorony K-i falát meg nem találnók. A lejtő a keresett fal vonalán csak akkor futhatott túl Ny-felé, ha a fal e része elpusztult volna, de maradványait abban az esetben is megtalálhatjuk, ha lefelé haladunk. Az ásatásnál a kutatóárkot nem lehetett 90 cm-nél mélyebbre ásni, mert a dongaboltozatos pinceátjáró falainak nincsen alapja, a téglafalak a járószint alatt egy téglavastagságban kezdődnek, s a szükséges műszaki biztonsági berendezéseket az ásatás adott keretei között nem lehetett elkészíteni. A kutatóárokban mutatkozó sötétszürke „töltés" legmaga14 A leletek nagyobb része római, de őskori is akad közöttük. Az árokból előkerült leletek jegyzéke: 1. 18—19 századi zöldmázas cserép. 2. Római peremestégla töredéke. 3. Sötétszürke középkori edény peremtöredéke. 4. Római benyomottfalú edény (Faltenbecher) töredéke. 5. Mészkődarab. 6. Állatcsontok. 7. Római terra sigillata utánzat töredéke. 8. Bazalttufa. 9. Szürke római edény peremtöredéke. 10. őskori (bronzkor) cserép. 11. Római peremes tégla töredéke. 12. Római táltöredék. 60