Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Sótonyi László: Az öttevényi honfoglaláskori lófossiliák anatómiai vizsgálatav

Az eset kapcsán szeretnék rámutatni az eddig figyelemre kevéssé méltatott végtagcsontok teljesszámú begyűjtésének fontosságára és e csontok közt elsősorban a metapodium (lábközép) csontjainak az állat bőrének lefejtésekor játszó jelentős szerepére. Az öttevényi csontlelet egy sérült lókoponyából, továbbá a négy végtaghoz tartozó lábtő (carpus és tarsus), lábközép (metacarpus és metatarsus) és ujjcsontokból (digitus) áll. Az egyénítő és nyircsontok mind a négy láb csontos vázából hiányoznak. Az elülső lábtő 7 csontja közül jobboldalt az alsó sorbeli 2. és 4. lábtőcsont (os carpi secundum, os carpi quartum) baloldalt a singi lábtő-, s a járulékos- (os carpi ulnare, os carpi accessorium), valamint az alsó csontsorbeli 2. és 4. lábtőcsont (os carpi secundum, os carpi quartum) hiányzik. A hátulsó jobb lábtőből hiányzik az első+második tarsalis (os tarsi primum-fsecundum) csont, a többi 5 megvan. A bal hátulsó lábtő 6 csontjából nem hiányzik egy sem (lásd a 8. és 9. ábrát), tehát a csontok száma itt teljes. Általában a lelethez tartozó csontok érdes felületűek, okkersárga színűek és könnyen töredeznek. A sérült koponyát a részben fellelt csonttöredékek helyreragasztásával, részben a nagyobb területen hiányzó nyakszirtcsont oldalsó részének plasztilines utánpótlásával reparálni kellett, hogy a craniometriában szokásos legfontosabb méreteket fel lehessen venni. A reparációs előkészítés után kisebb nagyobb hiányok maradtak még a koponyán több helyen is. így a koponyaüreg boltozatán, oldalsó és tarkófalán, a szemgödrök mélyén, a homlok- és orrcsontok közt az állcsontok orrcsonti szélein, a foghíjas szélek fölött, a szájpadláscsontok előtt, a mandibula mindkét ágán és még másutt is, ahol az 1—7. ábrán látszik. A koponyáról készült ábrák, valamint felvett méretek egybevetéséből kitűnik, hogy a koponya egészben véve rövid, de terjedelmes, minthogy az agykoponya épségben maradt frontális szelvénye, de a mögöttes parietalis és és occipitalis segmentumai is tágas koponyaüreget zárnak magukba. A frontalis regio lapos és terjedelmes, a szemgödrök közt inkább horpadt is. Az arckoponya viszonylag rövidebb és a szemgödör alatti lyukak közt széles. Az arcélek markánsan kiemelkednek és élesek. Markánsan domborodnak a felső fogsor praemoláris gyökerei, melyek többé-kevésbé elsorvasztották erős fejlettségükkel az alveolusok falát. Nagy a felső fogsor közti távolság (I. sz. táblázat), rövid a foghíjas szél és viszonylag rövid a szájpadlás hossza is. A hortyogok alakja kerek, szájpadlási szélük szabályos félkört ír le, mindegyik choana nyílás tág és egyforma. A fajtatani nézőpontból figyelmet keltő profillinea egyenes, az orrhát a homlokcsontok felé kissé horpadt, előre nem követhető, mert az orrcsontok 5. ábra. öttevényi honfoglaláskori lókoponya mandibula ja (dorsalis nézet). 3* 35