Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
L. Timaffy: Medizingeschichtliche Denkmäler in den Überliefereungen des „weisen Medizinmannes” von Mecsér
„Csömbörlékre (sömör) kékkő egy kis zsírral és tejföllel összekeverve a legjobb". „Viszketős bőrbaj („ekcéma") ellen ecetben fujtott hangyákat egy kis tejföllel és zsírral jól összekeverve, szét köll űket dörzsűni egisszen, — ugy rákenjük". „Hajhullás ellen, vagy korpás fejet terhesasszony pisájával köll naponkint háromszor bedörzsűni". „Rühösség ellen egy gyüszünyi kénesőt (higany) egy kanál terpentint négy kanál disznózsírral jól összekeverünk és rákenjük". „Orbáncot, vagy más lábon lévő kelevényt legjobb borba megfőzött útilapu levivel mosogatni, aztán reszelt céklarépát rákötni, végin flastromot rakni rá". „Szemölcsöt kutyatejjel köll négyszer-ötször jól bekenni, mire elmulasztja". „Gilisztákat kihajtja az emberbül, ha szoptatós kanca tejibül iszik lefekvéskor fél pohárral. Ha nincs, akkor ürömvirág teája is jó, ha egy görözd fokhagymát is megvágva belefőzünk és egy kis mézzel megédesítjük". — A régi orvosi könyv ezt így ajánlja: „Az geleszták ellen való: 1 Könting matska-gyökérport, annyi zöld dióbelet, 12 lót fokhagymát fölvagdalva elegyits öszve, s adgy bé nagyoknak 1 nagy enni való kalánnal minden nap 3-szor, vagy 4-szer". 40 Ez a rövid, jellemző összehasonlítás is mutatja, hogy a mecséri „gyógyember" a hivatásos orvoslás régi, két-három évszázados színvonalát őrizte meg „tudományában". Mint annyi más kultúrértékünk, a XVI— XVII. sz. orvosi gyakorlata is, a nép körébe szállva konzerválódott és szájhagyományként maradt meg a mai napig. Tárgyilagosan meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy néhány gyógynövényekkel kapcsolatos receptje ma sem évült el, s hasonló teákat, keverékeket ma is ajánlanak ugyanolyan bajokra gyógynövényszakkönyveink. 41 Népünk életformája azóta gyökeresen megváltozott, s az orvostudomány hatalmas fejlődése a falvakban is korszerűen biztosítja az egészség védelmét. Ezzel, valamint a természettudományos szemlélet, s a népművelés széles körökben való elterjedésével megszűntek a „parasztorvosok", „javasok", „kuruzslók" működésének társadalmi és gyakorlati lehetőségei. S ma már, mint annyi más népi hagyomány, ők is csak érdekes történelmi emléket jelentenek számunkra. Timaffy László * * * MEDIZINGESCHICHTLICHE DENKMÄLER IN DEN ÜBERLIEFERUNGEN DES „WEISEN MEDIZINMANNES" VON MECSÉR In den vergangenen Jahrhunderten waren „studierte Arzte" sozusagen nur in den Städten tätig. Der Mann auf dem Lande aber war, wenn er Heilung seiner Krankheiten suchte, auf sich selbst angewiesen. Als ein später Nachfahre von „weisen Männern", „Quacksalbern" und „Kurpfuschern" der alten Zeiten lebte in der Gemeinde Mecsér (Kom Győr) ein „Medizinmann" naomens András Kettinger (1858— 1942). Vom wissenschaftlichen Standpunkt aus verdient seine Tätigkeit besondere Beachtung wenn wir bedenken, wie es dazu kam, 40 Uo. No 180. 41 Giovannini-Szathmáry, Gyógynövényeink. (Bp. 1961) 272—308. 215
