Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban
vagy közvetlenül — ezek sorsának javítását is nem kis mértékben szolgálták. Az elkövetkező hetek választási küzdelmei azonban lehetőséget biztosítottak számukra arra, hogy eszméiket a nép között is széles körben terjeszthessék. Győr megyében május első napjaiban érkeztek jelentések az alispánhoz arról, hogy több községben a parasztok közt mozgolódás tapasztalható s ezek leginkább arra irányulnak, hogy a földesurakat a közös legelőhasználatból kizárják. A mozgalmakat a f őbírák többnyire lecsendesítették. Egyik reggel azonban dobpergés verte fel álmukból a győri polgárokat, amely a nemzetőrséget váratlanul fegyverbe szólította. Az egész városban szétfutott a hír, hogy a ravazdiak a bencések erdejét erőszakkal elfoglalták s az ellenszegülni akaró őröket agy onveréssel fenyegették meg. Mire a karhatalom megérkezett, a felbujtók a hegyekbe menekültek. A ravazdi esetről az alispán május 4-én küldött jelentést a belügyminiszternek. Ebben elmondja, hogy a szentmártoni uraság folyamodása szerint a ravazdiak az uradalmi pagonyokat erőszakkal pusztítják s az uradalmi tiszteket agy onveréssel fenyegetik. Az alispán először az illetékes főszolgabíró útján akarta a rendet helyreállítani, de ennek fáradozása sikertelen maradt. Végül is egy század katonával és egy század nemzetőrrel maga vonult ki a lázongó községbe, ahol a parasztok „látszólag meggyőzettetve" elismerték eljárásuk helytelenségét. Egyúttal a főszolgabíró parancsot kapott, hogy az izgatókat kutassa fel s megfenyítésük végett állítsa őket „rögtön tartandó törvényszék eleibe." 7 Győr megyében a paraszti megmozdulások főfészke öttevénysziget. Ennek egyik oka, hogy az öttevényszigeti parasztok évtizedek óta harcban állottak \ földesúrral a fentebbiekben már említett földek jellege és árendája miatt. Az 1832/36. évi úrbéri törvény értelmében végrehajtott vizsgálatok és legelőelkülönülési törekvések ezt az ellentétet az uraság és a parasztok között még jobban kiélezték és évekre áthúzódó pereskedés vette kezdetét. Az ítélethozatal azonban évről-évre késett. A parasztok általában az idézett kérvényben elmondottakra hivatkoztak, az uraság viszont azt állította, hogy a község lakói a kérdéses földek nélkül is 307 holddal többet használnak, mint ami az 1768-ban megállapított 27 és fél jobbágytelek után járna (908 helyett 1215 holdat). Az uraság a kérdéses földeket évről-évre bérbeadta a parasztoknak (esetenként a szerződés több évre szólt). Egy-egy élesebb perbeni összecsapás után az uraság halogatja az újabb haszonbéri szerződés megkötését. így például 1844. március 15-én a parasztok alázatoshangú levélben kérik a grófot, hogy azon földeket, amelyek nélkül megélni nem tudnak, újra engedje át használatukra. Ez a kérvény már előző folyamodásuk megismétlése, melyre a haragos uraság nem adott választ, noha az időnek kinyílta már közelget és munkához kívánnának fogni. Majd a még mindig folyó perükre hivatkozva, mellyel a földesurat „megbántván szomoritották", kijelentik, hogy azt „csupán a dolgot nem értve, jövendő századokig tartandó unokáik jó léte alapításáért s többféle tanátsadások okáért" követték el, melyet azóta már számtalanszor meg is bántak. 8 7 Ember i. m. 9. 8 GYÁL Győr megyei úrbéri és tagosítási iratok, öttevény c. csomó 14. és 22. sz. Az iratokból megtudjuk, hogy 1838-ban a párasatok a kérdéses földekért a következő árendát fizették: 550 forintot pénzben, 55 (5 pozsonyi mérős) hold szántása, boronálása és fogasolása a kívánt időben, 22,5 hold learatása, képezése és a termés behordása, 25 hold megtrágyázása és 275 napi gyalog robot. 178
