Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

„Miniszter Ur! Alulirottak, mint Győr Vármegyében fekvő öttevény Szigethi helység lakosai — azon számtalan sérelmekért és károsításokért, melyekkel a gróf Viczay család, mint volt földes uraságunk által az ujabb időkben különösen illettettünk, minek utána elégtétel és orvoslás megnyerése tekintetéből eddig kérés, esdeklés békés eszközeivel kivánt célunkhoz el nem juthattunk, mintegy kifáradva és ellankadva a terhes szorongatások közepett — az örök és tagadhatatlan szent igazság után sóvárgó kebellel járulunk hozzá Miniszter Ur, mint a törvény és szent igazság kutforrásához, azon erős hitben és reményben, hogy mert ügyünk igaz, vigasztalás nélkül tőle távozni nem fogunk. Mi, kiknek elődeit a tisztelt gróf Viczay család ősei azon okból, mert helységünk határa oly szerencsétlen fekvésű, hogy három egymástól órányi távolságokra fekvő — egészen elkülönözött és más helység határai által egészen keresztülvágott darabokból áll, a Duna folyó által, melynek árka éppen itt a legszabálytalanabb, körülmosatván, évenként ki van téve majd egészen az áradásnak — mert továbbá azon dűlőink és különösen legelőink, mely áradástól mentes, mint mind annyi Duna-öntés: köves, fövenyes és azért nem termő, sőt égevényes — nehogy elköltözködjenek s maguknak boldogabb telepet keressenek, nagyobb kiterjedésű földekkel, rétekkel és erdőkkel ajándékozták meg. Birták is azokat s birtuk mi is folytonosan és szakadatlanul egész 1806—7. esztendeig s mert jobbágyi állományunkhoz tartoztak, azoktól a rendes úrbéri szolgálatokon kívül az uraságnak egyebet nem szolgáltattunk. Azonban a nevezett évek körül megkezdetett szerencsétlenségünk és boldogtalanságunk keserű korszaka, mert ekkor jött a gróf Viczay család hédervári uradalmába — már névről is nemcsak mielőttünk, de az egész haza előtt gyűlöletes — Pecsovics nevezetű tiszttartó, ki, jóllehet ekkor helységünk határában a Viczay családnak a legkevesebb majorsági földje nem volt, azon ürügy alatt, hogy a birtokunkban levő több dűlő szántóföldek, rétek és erdők jobbágyi állományainkhoz nem tartoznak, hanem uraságának kuriális birtokai s kezeink között csak ugy elnézőleg voltak — és számtalan ily nemű költemények fegyvereivel azoknak birtokában zavarni kezdett. Mi mindenkor ellent mondottunk s az ügy pereskedésre és viszálykodásra adott alkalmat, s e közben a nevezett Pecsovics tiszttartó ravasz fogással is élt, mellyel minket szerencsétlenségünk örvényébe bele csalogatott. Tudniillik ő először egy vagy két dűlőt vett igénybe — a többiről szót sem tett — és ezektől is csak igen csekély öszvegecskét kért haszonbér fejében oly annyira, hogy helységünk lakosai, kik mindenkor békeszeretők és engedelmesek voltak, inkább megajánlották a követelt igen csekély haszonbért, hogysem tovább is perlekedjenek. Egy év múlva azonban már ismét más és más dűlőt követelt az uradalom részére. Részünkről ismét ellentmondottunk, perlekedtünk, még a követelt árenda szerfeletti csekélysége újólag odavitte feleinket, hogy inkább annak fizetéséhez állottak, mint sem a pert folytatták volna. Mivel a nevezett tiszttartónak ezen fogása több izben is sikerült, utódai folytatták, mig végre mindazon dűlőket, réteket és erdőket, melyeket akartak, némi kis haszonbér vagy kézi munka terhe alá nem vonták. Mikor pedig ez mind megtörtént, semmi szolgálatot, semmi haszonbért többé el nem fogadván, az uraság saját kuriális földjeihez csatolta és igy történt, hogy 1806-7-től kezdve egész 1844. évig a gróf Viczay család volt földesuraságunk — minden törvényes perünk mellőzésével — vissza élve szolgálati készségünk és tudatlanságunkkal, tettleg megfosztott bennünket 174