Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

K. Vörös: Ein Barbiergeselle in Győr im Jahre 1823

s hajónk csak a vízfolyás után úszott lefelé. Amint ebédünket végezénk, az evezőkbe kapaszkodtunk, és ismét gyorsabban haladánk. Mi ketten a fiatal gombkötővel, valamint egész délelőtt együtt támolygánk, ebédünket egymás mellyett költöttük el — melly igen egyenlő volt —, ugy az evezőn is két egymásután következő fogantékokba kapaszkodánk, és egész estvélyig ismét csak együtt maradtunk. (Éjjelre a hajó kiköt; az utasok a közeli falu korcsmájában töltik az éjszakát.) Következő hajnalban már éppen mozgásban volt majdnem mindenki a falu korcsmájában, még csak az álmosabbakat kelle serkentgetni, midőn a hajón az indulót hirdető mozsárágyú eldurrant. Nosza rajta! a még heverők felugrándoztak, kapkodott, sietett minden, és kevés idő múlva minden utasok a hajón voltak. Hajóslegényeink felhuzkodák a köteleket, nemkülönben a gyaloghidat, melyen a hajóba menénk; el lévén már a hajó oldva a parttól megindult, s néhány percek múlva a hatalmas folyó háta közepén lebegtünk. S midőn hajónkat nekieresztek az egyenes útnak, hajóslegényeink levevék kalapjaikat, és egy rövid ideig magokban csendesen imádkoztak; annak utánna egy „hurrah!" kiáltással buzditák az evezőkön dolgozó mesterlegényeket az egyarányos gyors evezésre. A nap tisztára mosdva, törülközve egész pompájában csúszott fel a felhőtlen gyönyörű kék égboltozatra, melyet hárfásaink a hajó fedélzetről gyönyörű muzsikával köszöntöttek; ezt követte egy igen szép német dal, melyet hajónkon lévő talán vagy 20 külországi mesterlegények igen jól tudtak összhangoztatni. Dal után egyik hajóslegényünk, igen jól fújván a postasipot, kiült a hajó elejére és oly remekül fújta, hogy minden mást elnémita a hajón. Soha el nem felejthetem azon hajnalt, mert akkor estem szerelembe a hajnallal! (Másnap alkonyattájt megérkeznek Pestre.) Vörös Károly * * * EIN BARBIERGESELLE IN GYŐR IM JAHRE 1823 Die Studie veröffentlicht zwei Abschnitte aus dem fünf Bände umfassenden, im Manuskript erhaltenen Tagebuch des Barbiermeisters Károly Francsics von Veszprém, das er in den Jahren zwischen 1846—1870 geschrieben hatte. Der Vater von Károly Francsics war ein verarmter Kleinadeliger, der als Riemer in Pápa — einer im nordwestlichen Teil Transdanubiens gelegenen Stadt — tätig war. Er wollte seinen Sohn studieren lassen; da dieser aber nichts fürs Lernen übrig hatte, gab er ihn zu einem Barbiermeister in die Lehre. Gegen Ende des Jahres 1820 wird der Sechzehnjährige Geselle. Er verbringt seine Gesellenjahre in zwei kleineren Städten Transdanubiens. Zu Beginn von 1823 gelangt er nach Győr, wo er sich ein halbes Jahr lang aufhält. Die folgenden viel Jahre verbringt er als fahrender Geselle auf der Wanderschaft. Er lässt sich dann in Veszprém, einer Stadt unweit des Balaton nieder. Nach siebenundzwanzig Jahren macht er sich selbständig und erfreut sich kurze Zeit hindurch eines bescheidenen Wohlstandes. Die letzten Jahre seines Lebens verbringt er wieder unter dürftigen Verhältnissen. Károly Francsics schreibt in den Jahren 1846—1870 ein Tagebuch. Eingangs berichtet er von seinen Jugendjahren. Die Lebensansdhauung, die sich aus seinen Erinnerungen widerspiegelt, ist kennzeichnend kleinbürgerlich, obwohl zuweilen ein Schimmer von schriftstellerischer Begabung, sie durchdringt. Der eine, der hier veröffentlichten Abschnitte berichtet über den Aufenthalt Károly Francsics' in Győr, im Jahre 1823. Zwei Erlebnisse stehen im Mittelpunkt der Erzählung: im Jähzorn verwundet er einmal einen der Gehilfen, der deutscher Abstammung war. Bald darauf prügelt er einen Lehrling wund. Verf. vorliegender Studie versucht das Benehmen von Károly Francsics in das richtige Licht zu stellen. 169