Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Vörös Károly: Egy borbélylegény napjai Győrben 1823-ban
Arról azonban, hogy a kereskedő és iparos város műhelyeiben és raktáraiban, a külvárosokban és a Belváros utcácskáiban hogyan folyik a mindennapok élete, önmagukban sem a céhszabályok, sem a hivatalos iratok nem tudnak teljesértékű képet nyújtani. A céhszabályok a szervezet működésének csak külső formáit szabják meg; a hivatalos iratok többnyire a szervezet hibáit tükrözik csupán, hiszen elsősorban valamely bonyodalom, súrlódás, pereskedés alkalmával készültek. Vannak forrásaink, melyekből mélyreható analízissel feltárható a lakosság társadalmi és gazdasági struktúrája és — közvetve — életszínvonala. De ahhoz, hogy mindezek betetőzéseként közvetlen kapcsolatba, az élmény közelségébe kerülhessünk ezzel az élettel: azt személyeiben is mintegy megelevenítve láthassuk és erezhessük, a fentiek mellé személyes jellegű forrásra is szükségünk van: olyanra, mely az egyén szemszögéből is megmutatja s megeleveníti e mindennapokat, és azoknak az egyénre gyakorolt hatását is érzékelteti. így elevenedik meg néhány percre a XIX. sz. húszas éveinek egy győri műhelye — sa győri társadalomnak a műhely ablakából nézve látható néhány alakja is — annak, az alább közlendő leírásnak olvasásakor, melyben az 1850-es évek elején Francsics Károly veszprémi borbélymester örökítette meg 1823. évi győri tartózkodásának néhány emlékezetes hónapját. * A Francsics család valószínűleg vasi eredetű, s onnan Veszprém megyébe is elszármazott kisnemesi família; szerzőnek apja, Francsics László azonban már szíjjártó mester Pápán, ahol Károly fia 1804. november 30-án meglátta a napvilágot. Az apa először a pápai normális iskolába Íratja fiát, onnan azonban — mivel az a tanulás iránt vajmi kevés érdeklődést tanúsít — már a harmadik év elején kiveszi és borbélyinasnak adja. Pápán tanulja ki mesterségét, 1820 végén felszabadul; 1821 elején már Szombathelyen találjuk egy Kovács nevű borbélymester segédjeként. A 17 éves fiú azonban csakhamar rákap az italra és ennek folytán viszonya mesterével is egyre feszültebbé válik. Végül 1822 elején mestere elbocsátja s ő Zalaegerszegen át Celldömölkre megy. Ott tölti el az 1822. év hátralevő részét. Innét visszamegy Pápára szüleihez, néhány nap után azonban időközben immár teljesen elszegényedett apja Győrben szerez számára helyet, amit ő még 1823 január folyamán el is foglal. Még alig múlt 18 éves. Győri tartózkodásával, élményeivel az alábbiakban részletesen foglalkozunk: itt csak annyit, hogy félév múlva botrányos körülmények között innen is távozni kényszerül. Pozsony, Pest, Érsekújvár, Nyitra, — majd néhány napra ismét Győr és végül Pápa vándorlásának újabb, hol hónapokig, hol csak néhány napig tartó állomásai. 1827 nyarán Veszprémbe vetődik, ahol véglegesen meg is telepedik. Nem annyira munkahelye kapcsolja a városhoz (hiszen még majdnem 30 évet kell várnia ahhoz, hogy önállósulhasson), hanem ottani szállásadónője lányával csakhamar megkezdődő viszonya. A viszony és Francsics segédi sora egy időben zárul: 1854-ben principálisa átadja neki iparát s ő, most már önállósulva, feleségül veheti hűséges barátnőjét. A házasság azonban, — ugyanúgy mint az önállósulás —, későn érkezik életébe: néhány jobbmódú év után — összefüggésben a Monarchia gazdasági válságával is — az ő számára is a szükség évei következnek be. Már kétemeletes háza van a veszprémi piacon (igaz, bankkölcsön van betáblázva rá) és szőlője Almádiban, — csak éppen 158
