Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában
de egy feltétellel s ez a jegyzőkönyv 53. pontja értelmében a következő volt: „ ... a szüretnek idején, mivel Hazánkban a szölőmivelés csaknem országszerte divatban vagyon, s annak örömeitől a tanulókat eltiltani alig — megtartóztatni pedig éppen nem is lehetne, — az iskola oktatások, a helybeli Direktorok által akkoron, midőn a szüret itt-ott tartatik, adandó engedelem mellett, egy hétig megszüntessenek; — s az Ifjúságnak szüreti szabadság is, melyhez ekkoráig már hozzá szokott, engedtessék." 18 — Jellemző ez a kikötés abban a tekintetben is, hogy ismerve a deputáció szigorú nevelési elveit, az ártalmatlan szórakozásoknak nem volt ellensége, sőt lelkesen támogatott minden olyan megmozdulást, amely a hagyományos népi, nemzeti szokások ébrentartását szolgálta, illetve elősegítette. A Részes Választmány különben a hónapokon át húzódó tárgyalások során időnként tájékoztatta a megyehatóságot munkájának előrehaladásáról és az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontjainak lényeges tartalma felől. S ha figyelembe vesszük, hogy az 1825/27. évi diétán mutatott szereplésük alapján a vármegyék egyre erősödő tendenciával sorolták magukat az ország iránytszabó politikai tényezői közé, biztosra vehető az is, hogy Bezerédy Ignác első alispán közben adott instrukciókat, sőt határozott utasításokat a bizottsági tagok további magatartására vonatkozólag. Hiszen ebben az időszakban a megyék országgyűlési követeiktől is már nemcsak formális jelentéseket követeltek egy-egy ülésciklus végén, hanem számos esetben menet közben is felelősségre vonták őket, amennyiben nem az utasítások szellemében jártak el. 19 Csak ilyen külső bátorítások alapján lehet elképzelni, — de ez egyúttal Győr vármegye reformkészségét is visszatükrözteti —, hogy még a kényes és legnehezebb köznevelési problémákkal kapcsolatosan is figyelmet keltő, sőt merész javaslatokat tett a deputáció. Ilyen volt többek között az orvostudományi karon követendő oktatási rendszer ügye, mely már korábban is számos vitára adott okot. A központi tervezet ebben a vonatkozásban ismét általános irányelvekre szorítkozott, („mindent elkövetni e tudományág alapos kiművelésére"), de gyakorlati megoldást csupán egy ismétlésekre szánt 6. esztendő beállításával kívánt elérni. A győri választmány ezzel szemben konkrét előterjesztésében azt ajánlotta, hogy a régebbi szokáshoz híven újból be kellene vezetni az egyetemen a nagyszerűen bevált van Swieten-féle ismétlő tanítási módot s akkor az Országos Kiküldöttség által felvetett utolsó évet el is lehetne engedni. — Ugyancsak kielégítő és sürgős megoldásra várt az egyetemi orvos-tanítók (professzorok) magángyakorlatának kérdése, mivel ezen a vonalon már huzamosabb ideje egészen furcsa helyzet alakult ki. Megtörtént ugyanis több alkalommal, hogy az orvostudományi kar előadásait hónapokon keresztül az adjunktusok tartották a tanuló ifjúságnak s még sem mert e visszásság miatt senki szót emelni. — A folyamatban levő tárgyalások mindenesetre jó lehetőséget nyújtottak arra, hogy Győr megye tanácskozó testülete az ilyen jelenségekkel kapcsolatban is kifejezésre juttassa a saját véleményét. A jegyzőkönyv 65. ügyrendi pontja ezért a következőket hangsúlyozta ki: „ .. .nehogy az Universitásbeli orvos tanitók, a szakadatlanul, s részint ne talán csupa haszonlesésből űzött gyógyitásbeli gyakorlásra fordítván legfőbb figyelmöket, elsőbb rendű kötelességükről meg felejtkezvén, diszes 18 U. a. 45. 19 Hóman—Szekfü, Magyar Történet. (Bpest. 1936) V. 287. 146
