Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Csatkai Endre: Adatok a győri könyv történetéhez

azt mondja: Nyi! ha! ha! Koller kifakadása szerint ez a biblia értelmét nem adja vissza és a szentírás magasztossága és méltósága ellen való.

6 A győri kalendáriumok nagy keresletnek örvendtek, ha a cenzúra bele-bele is avatkozott. Még 1817-ben is olvashatjuk a magyar nyomdatörténet összefoglalásában: „A Német parasztság csak Győri kalendáriumot vesz."

7 De az alantas ízlésnek való szerfeletti hódolás néha nagy bajt is okozott. A vásárokon igen sok cenzúrázatlan ponyvát terjesztettek, a cenzorok azután gyakran a helyszínen csaptak rá az árusokra és elkobozták a kevéssé erkölcsös és cenzúrára nem adott füzetkéket. így esett Budán 1762-ben, ahol Hoffer Margit vándorló könyvárus tiltott dalokat vitt eladásra. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy ezeket (Szt. Mihály levele, Feuersegen, Wettersegen, Beschwörungen stb.) Eitzenberger pesti könyvárustól szerezte. Ez azzal védekezett, hogy bár ő nyomtatta, de a szerzőjük nem ő, házalóktól kapta, akik viszont a győri Streibig György könyvnyomdájában jutottak hozzá.

8 Könyvterjesztéssel foglalkoztak a könyvkötők is. Ámbár 1805 táján őket állítólag kevéssé sújtotta a cenzúra,

9 azért nekik is nemegyszer kijárt a hajsza és károsodás. A tiltott könyvek közé került hogyan, hogyan nem Goethe Werther című nagyhatású regénye is. A győri gimnázium igazgatója, mint könyvcenzor jelentette 1794. április 24-én a helytartó tanácsnak, hogy Mayer könyvárusnál, bizonnyal azonban könyvkötőnél, két példányban találta ezt a művet. A cenzor június 16-i kelettel felhívást kapott, hogy vizsgálja ki, hol cenzúrázták a könyvet. A könyvárus, kijelentése szerint, Rehm Péter bécsi könyvkereskedőtől kapta. Arra nem tud felelni az igazgató, hogy a bécsi cenzúrát megjárta-e a könyv. Goethe neve akkor már ismert volt és november 19-én értesítést kapott a cenzor, hogy a Werther tűrt könyv, mindkét példányt visszakaphatja Mayer.

10 Rosszabbul járt Müller Ferenc könyvkötő. Az igazgató 1797-ben 54 példányt kobozott el a következő című könyvecskéből: Szép dalos dinom-dánomok. Müller őszintén megvallotta, mennyit kötött be és mennyit adott már el. Kárpótlást kért. Az igazgató csak 1801-ben tette meg a hivatalos feljelentést, és küldte Budára a könyveket, de értük nem járt kárpótlás.

11 A könyvkötőknek hazafias szerep is jutott, mert gyakran vállalták megjelenő könyvekre az előfizetés beszedését. Minthogy a nyomdák igen sokszor késedelmesen készültek el a hirdetett könyvekkel, a szemrehányásokat is ők tehették zsebre. így hirdeti a Magyar Hírmondó 1795-ben, hogy Dugonits András veterán költő újból kiadja Gyöngyösi István verseit. (I. félév 324. lap); előfizetni lehet Müller Ferencnél. Még korábban ugyanő és Schatten József 1793-ban a Magyar Hírmondó szerint Rajnis József verses könyvét árulják (I kötet, 186. lap). Persze jó haszon reményében a gyengén fogyó magyar könyvek ellen6. Uo. No. 302. 7 Tudományos Gyűjtemény (1817) XII. 78. Magyar országi Könyvnyomtató Műhelyek 1817-dikheli állapotjok. Ebben az évben a győri nyomda 130 bála papírt dolgozott fel. 8 Pogány, Folklór és irodalom kölcsönhatása. (1959) 76. 9 Wertheimer, A magyarországi cenzúra történetéhez. Sz (1898) 298. 1806 körül a könyvkötők azt tehették, amit akartak. Armbruster titkár jelentése szerint azonban ők „a vásárokat felkereső könyvszatócsok mellett a legveszedelmesebb colpolteurök". 10 A győri bencés gimnázium Értesítője. 1897—8. 242. 11 Uo. 245. 125