Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
nyékén található hasznavehetetlen telkeket. A telkek értékesítésével Czeh János polgármestert bízták meg. Értékesítésre váró telek volt a szigeti híd és a Grössbrunner Márton háza közötti terület is, amelyet az újvárosi molnárok béreltek rakodóhelynek. A tanács az ingatlant felajánlotta megvételre az újvárosi céhnek azzal, hogy az eladásról csak akkor döntenek, ha a céh a telek beépítési tervét beküldi. A molnárok terve úgy látszik nem nyerte meg a gazdasági bizottság tetszését, mert október 14-én a bizottság azt kérte, ne adják el a molnárbódék telkét, hanem „egy épületnek felállítására fordíttassék." 48 A telek tehát nem lett az újvárosi céh tulajdona. Tovább kellett fizetniök a tekintélyes összegű telekbért, ami állandó terhe volt a céhnek. A céh 1846. év második felében arra kérte a városi tanácsot, hogy a rakodó után fizetett 350 váltó forint bért legalább 100 forinttal mérsékelje. A tanács véleményezés céljából kiadta a kérelmet a gazdaságra ügyelő választmánynak, mely a kérelem elutasítását javasolta. 49 A bevezetőben említettük, hogy a malmokat ősszel a téli jégveszély elől szétszedve a partra húzták, ami a malmok rongálódásán kívül sok munkát okozott. 1846. év végén a molnárok engedélyt kértek a város tanácsától, hogy malmaikat téli időben elbontás nélkül felhozhassák a Rábára. A kapitányi hivatal intézkedésére a tanács elutasította a molnárok kérését és úgy intézkedett, hogy azok a molnárok, akik malmaikat nem akarják télre szétszedni, kötelesek azokat a Dunán, a Hámoroson (a gabonatárház táján) alul hagyni. 50 A szabadságharc idején Lukács Sándor Győr megye kormánybiztosa november 2-án kelt utasítására a Győr városi és a győr-szigeti molnárcéhek a magyar tábor számára őröltek. 51 Az osztrák megszállás és uralom idején a magyarérzelmű molnárcéh több esetben tanúságot tett Habsburg-ellenes magatartásáról, pl. 1849. október 5-én a város polgármestere bejelentette a tanácsnak, hogy a császár névünnepén tartott istentiszteleten sem a molnár, sem a kőművescéh nem jelentek meg. 52 Az önkényuralom alatt életbeléptetett védővámrendszer elősegítette Győr város kereskedelmének nagyfokú fellendülését. Különösen a gabona- és lisztkivitel volt jelentős. Ezek hasznából a molnármesterek is részesültek. Anyagi erejükben bízva 1858. május hó 6-án a várostól megvásárolták az eddig haszonbérben bírt 384 d-öl terjedelmű kikötő és lerakodó helyet, a környező kőfallal együtt 5082 ausztriai értékű forint és 80 krajcárért. A szerződést 25 újvárosi molnármester írta alá. 53 A megye hajósmolnár mesterei egy rövid ideig akadályozták a tőkésipar fejlődését. Thoma János még nem tudott versenyezni velük. Amikor azonban az első győri gőzmalom mint részvénytársaság tőkeerőssé vált, szabadalmának birtokában rést nyitott a maradi céhrendszeren. Bár a két győri molnárcéhnek 1862~ben még 61 malma dolgozott Véneken, a megye molnárcéheinek már erős vetélytársává vált a nádorvárosi gőzmalom. A gőzmalom vezetősége 1863-ban arról értesítette az érdekelteket, hogy „ ... a nyers termények a folyó piaczi árak legmagasbikának számításával hasonértékü és szabadon választandó mi48 Uo. 1831. év 2748, 2103 1/2. 49 Uo. 3026. 50 Uo. 1846. év 4839. — 1847. év 78. 51 GYMA Hirdetmény ltsz. 54. 278. 3. 52 GYÁL Győr város tanácsának jegyzőkönyve 1849. év 2386, 2717. 53 Uo. Céhir. Szerződés. 8 Amabona 113
