Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

A kisbodaki, lipóti, ásványi, medvéi, ötté vény szigeti, szentpáli, szapi és nagybajcsi molnármesterek, akik ezelőtt a somorjai céhben, részben pedig céhen kívül éltek, Hédervár székhellyel megalakították a Pozsony és Győr vármegye Szigetközi Molnár Céh-et. Szabadalomlevelet 1778. május hó 8-án Mária Teréziától kaptak. Megalakuló gyűlésüket ugyanazon évben szeptember hó 20. napján Ásvány községben tartották.

33 A céh később valószínű Szigetközi molnárcéhnek nevezte magát, mert egy 1837. július hó 27-én, Nagybajcs községben kiállított okmányon SIG KÖZI MOLNÁR CEH feliratú kisebb viaszpecsét van.

34 A XIX. század elejére a tagok fegyelme is mindinkább lazult. A legények pedig nemegyszer őrizetlenül hagyták a rájukbízott malmokat. A malmok őrizetlenül hagyása miatt tetemes károk érhették úgy a mestereket, mint az őrletőket. A bajok megelőzése céljából ún. malomjáró vagy dereglyemestert választottak, akinek a malomrévben kellett aludni. Meg is eskették és ha megbízatását elhanyagolta, megbüntették. Nyáron 10, ősszel 9 órára a révben kellett lennie.

35 A megye molnárcéheinek az ezután eltelt 15 év alatti életét nem ismerjük. Legelőször a győr-szigetiekkel találkozunk, akik 1819-ben egy bolt felépítésének a gondolatával foglalkoztak. 1820. április hó 15-én a földesúr győri püspökkel egyezséget kötöttek, aki megengedte nekik, hogy a szigeti híd végében kimért telken a maguk szükségletére boltot építsenek s azt esetleg bérbe is adhassák. Az uraság a bolt bérét a Rábca partján álló deszkabódék bérével együtt évi 50 forintban állapította meg.

36 A céh az építkezés kiadásainak fedezésére kölcsönt vett fel. Alighogy a bolt építését befejezték, máris arról értesültek, hogy a régóta bérfizetés mellett használt gabonalerakó helyüket a földesúr püspök König Illés kereskedő számára házhelynek jelölte ki. A mai Híd utcában ekkor még nem voltak házak, csak a különféle árusok deszkabódéi állottak ott. Itt álltak a molnárok deszkabódéi is, ezért nem engedhették meg, hogy a molnárrévbe vezető lejáró utat idegenek beépíthessék.

37 Védelemért tehát a megyéhez fordultak. Több tárgyalás után az 1823. évi július hó 1-én tartott kisgyűlésen azért, hogy minden további vitát elkerüljenek, Beké Farkas ügyész a molnárok nevében kijelentette, hogy a kérdéses helyen a molnárok is hajlandók házat építeni. A földesúr részéről Farkas Pál a molnárok ajánlatát örömmel elfogadta és az „utca jobb és helyesebb kialakítása érdekében" a házépítésbe beleegyezett.

38 A molnárok egyemeletes háza a tagok hozzájárulásán kívül a felvett kölcsönökből, a kialakulóban levő Űj utcában, 1824-ben felépült. A lakásokat, az üzleteket egy céhszoba kivételével bérbeadták. Az épület mögötti rakodókamrákat pedig a molnármesterek használták. Az építkezés befejezése után a céh tagjai számba vették a kiadásokat, továbbá a természetben végzett munkák értékét és megállapították, hogy a bolt és az emeletes ház 4877 forint és 30 krajcárba került. A közös vagyonból tehát az ekkor 36 tagot számláló céh minden egyes tagját 135 forint rész illeti. Ezután pedig úgy határoztak, hogy a később remekelő új mesternek — „miután sem magának, sem feleségének a házból semmi része nincsen" — az arti33 Uo. A pecséten csak POZSONY ÉS GYŐR VÁRM SIG KÖZI MOLNÁR CZEH olvasható. 34 GYMA Céhir. 35 Uo. 36 Uo. 37 Uo. Szemethy emlékirata. 38 GYÁL Győr város tanácsának jegyzőkönyve 1823. év 958. 110