Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Kalmár János: A petárda szerepe Győr 1598. évi visszavívásánál

hajtani. A petárdásnak életét bármikor kockáztatnia kellett, mert kötelessége volt minden lehetőt merészelni és megkísérelni.

44 Könnyebb volt a dolog, ha olyan vár, vagy város ostromára került sor amelyet csak száraz árok övezett, vagy amelynek kapuja valamely más oknál fogva megközelíthető volt. Ilyenkor az ostromló az egyik — a kaputól távoleső — homlokzat ellen tüntető támadást intézett, oda terelve a védők figyelmét. Eközben a kevésbé védett kaput fel lehetett petárdával robbantani. Az eddig rejtve tartott, készenlétben álló rohamcsapatok hirtelen benyomultak a felrobbantott kapun, és elfoglalták a várat, vagy várost.

45 12. ábra. Különféle petárda-gyújtások és matrildeszkák (Delichi munkájából). A petárdásnak úgy kellett a kis-, közép- és nagy-petárdák közül a legalkalmasabbat kiválasztania, hogy egy, legfeljebb két ember vihesse, emelhesse és kezelhesse. Ha egy petárdás legény félénk, vagy gyáva volt, nem tartott ki, vagy el akart szaladni a veszély elől, úgy igen emlékezetes büntetést kapott. Ha a petárdamester minden tervével készen volt, s> mindent megfontolt, a kapu alá kellett mennie, hogy a tartócsavart, vagy horgot a kapuba csavarja. Ha ezzel elkészült, a mester jelt adott a petárdás legényeknek, akik nem messze tartózkodtak, vagy egy zsinórt rántott meg. A legények a petárdát sietve a kapuhoz hozták és segítettek annak felfüggesztésénél. Ezután a mester vagy egyik legénye meggyújtotta a petárdát. A meggyújtást rendszerint a mester végezte, s ez nagyobb dicsőséget is szerzett neki. Ha pedig a begyújtást az egyik legény 44 Braun i. m. 136. 45 Praxis Artolloriae... 50. 94