Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Kalmár János: A petárda szerepe Győr 1598. évi visszavívásánál

ő maga a harangalakút tartotta a legjobbnak. Ugyanis a hosszú, mély petárdában a puskapor mély felületen van elhelyezve és így nem gyulladhatott meg egyszerre és nem fejthette ki teljes hatását. A harangalakú petárdánál, a növekvő lőporréteg miatt, az egész töltés egyszerre gyulladt meg. Ugyanezen az elven alapultak a tüzérség kúpos kamrájú mozsarai is a XVII. században.

31 Nem minden petárda készült ugyanazon alak vagy mód szerint, mert majdnem minden mesternek megvolt a maga sajátos felfogása vagy mérete a készí8. ábra. Állványra szerelt kapupetárda 9. ábra. Petárda szétszedett állapot(Furtenbaöh munkájából). ban (Braun munkájából). tésre és töltésre vonatkozóan is. Mindegyik azt gondolta, hogy az ő módszere a legjobb. Simienovicz a következő méreteket adja meg: a petárda falvastagsága a szájnyílásnál % hüvelyk, hátul a fenéknél valamivel több. Harangalakú, 29 font bronzból öntve, 12 font puskaporral töltve. Hossza a szájnyílás pereméig 11 hüvelyk, belül pedig a fenékig IOV2 hüvelyk. A külső átmérő 9V4 hüvelyk, a belső átmérő 8 hüvelyk.

32 (1 hüvelyk a láb V12 része; 1 m = 3,163 láb.) A leggyakoribb petárda súly 40—50 font volt. Hosszuk 10—11 hüvelyk, átmérőjük 9—10 hüvelyk. Falvastagságuk a szájnyílásnál 9 vonal, a fenéknél pedig 1,5 hüvelyk. 31 Kalmár J., Régi lőporvizsgáló készülékek. Magyar Lövész IX (1933) 5. sz. 78. 32 Simienovicz i. m. 97. 90