Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Erdélyi Gizella: Herakles és Alkestis. Római dombormű a győri múzeumben
hatásra az i. sz. II. század első felében, Hadrianus korában terjed el. Ettől kezdve a szarkofág-szobrászat jelentős ágát alkotja a római művészetnek. 7 A szarkofágok frizszerű, sokalakos domborműveivel szemben a római sírkamrák falfestményein és részben a stukkó-reliefeken is, különösen az i. sz. II. században, nem folyamatosan ábrázolt képsorokat, hanem töbnyire a monda egészéből kiragadott, önálló, két-három alakos jeleneteket, illetve egyes alakokat használnak fel. 8 A római, közelebbről északitáliai művészi formák, valamint a vallásos és filozófiai tanok elterjedésével, a nyugati és a Duna-vidéki provinciák síremlékművészetében is megjelennek a mitológiai tárgyú ábrázolások. A képtípusok átvételében, vándorművészek tevékenysége mellett, jelentős része volt a központi műhelyekből továbbított mintalapoknak. 9 Az Alkestis-monda ábrázolása Rómában az i. sz. II. században szarkofágokon, falfestményeken és stukkó-reliefeken egyaránt népszerű volt. A szarkofágokon a klinén fekvő Alkestis haldoklása került a középpontba, két oldalt a monda más jeleneteivel közrefogva. Legjelentősebb köztük, de nem a legkorábbi, a 161—170 közé datálható Alkestis-szarkofág Ostiából (Vatikán) 10 C. Iunius Euhodus készíttette magának és feleségének, Metilia Acte-nak, aki Magna Mater papnője volt és arcvonásai tanúsága szerint körülbelül 60 éves korában halt meg. A mitológiai környezetben ugyanis a szobrász Euhodust és családtagjait portrészerűen ábrázolta. A főjelenettől jobbra Admetos fogadja kézfogással az Alvilágból Alkestisszel visszaérkező Heraklest; mögöttük a Moirák, szélről trónuson Hades és Persephone. A haldoklási jelenet képtípusa lényegében hasonló a római Villa Albani töredékes szarkofágján 11 , a cannes-i Villa Faustinában levő, római eredetű szarkofágon 12 , valamint a Rómából St. Aignan-ba került sírládán 13 , de ezeken a példányokon a Hades—Persephone ábrázolás a jobb szélen hiányzik s más Admetos és Herakles találkozásának elrendezése is. A keskeny oldalak domborművei néhány esetben tartalmilag a homlokoldal jelenetsorához csatlakoznak. Az a kétalakos jelenet, amelyben 7. Rodenwaldt, G., Sarkophagprobleme, Röm. Mitt. 58 (1943) 1—26. 8. Rumpf, A., Malerei und Zeichnung. Handbuch der Archäologie, Sechste Lief. (München, 1953), 184 skk. (Die antoninische Zeit). 9. A különböző vallásos és filozófiai tanok provinciális elterjedésére a halotti kultusszal kapcsolatban v. ö. legutóbb H. Vetters fejtegetését, Kloiber Ä., Die Gräberfelder von Lauriacum. Das Ziegelfeld (Linz/Donau, 1957) függelékében, 204 skk. Pannóniára: Oroszlán Z., Mitológiai és szimbolikus képtípusok a pannóniai síremlékeken (Bpest, 1918) 23 skk. — Brelich, A., Aquincum vallásos élete, Laureae Aquincenses I (Bpest, 1938) passim, — Nagy T., Vallási élet Aquincumban, Budapest története I. 2 (Bpest, 1942) 414 skk., 427 skk. A mintakönyvek szerepéről: Hehler A., AÉ 32 (1912) 414 sk., Forschungen in Intercisa, JÖAI XV (1912) 185 skk., Kunst und Kultur Pannon'iens in ihren Hauptströmungen. Strena Buliciana (Zagreb/Split, 1924) 116 sk. — Oroszlán Z., i. m. 21 sk. — Diez, E., JOM 97 (Linz, 1952) 116 sk. 10. Robert, III. 1. 31 skk., VII. t. 26. Felirat a 33. 1-n. A keskeny oldalak díszítetlenek. Amelung, W., Die Sculpturen des Vaticanischen Museums I (Berlin, 1903) 429 sk., 179. sz. 45. t., — Reinach, S., Répertoire de Reliefs III (Paris. 1912) 350, 2 (továbbiakban: Reinach, Rel.) — Wegner, M., Datierung römischer Haartrachten. AAnz (1938) 324 skk., 24—28. kép (161—170 közé datálja). 11. Robert, III. 1 28 sk., VI. t. 23. Csak homlokoldal (II. század első fele) — Reinach, Rel. III. 138, 4. 12. Robert, III. 1. 26 skk. VI. t. 22 (II. század első fele). — Reinach, Rel. II. 218. 1. 13. Robert, III. 1, 29, VI. t. 24. Ulpia Cyrilla, 22 éves leány szarkofágja. Két keskeny oldalon griffek (II. század eleje). 8
