Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

B. Thomas Edit: Rómaikori mázas anyag díszedények a győri múzeumban

műves nyeleket. Hozzánk, Pannóniába, ilyenek bronzból, vagy ezüstből nem kerültek el.

28 A II. század első felében azonban feltűnik a pannóniai kerámia anyagban több domborműves, mázas kerámia serpenyőnyél-töredék,

29 mely az említett fémtípusokat utánozza. Teljes mázas kerámia serpenyő eddig nem volt ismeretes tartományunkból, így a győri Serfőző dombi példány ilyen szempontból is figyelemre méltó. A pannóniai mázas serpenyő nyelek köpött két olyan darabot találunk, mely formában a győrihez hasonlít, vagyis végén egyenes záródású, középen elkeskenyedő típus. Az egyiket, egy apró töredéket, Aquincumból, egy csaknem teljes nyelet pedig Mursáról

30 ismerünk. Mindkét darabon ugyanannak a mesternek a nevét olvashatjuk: FECI — VALMAX — feci Val(erius) Max(imus). Mint Nagy Lajos feltételezi,

31 ő volna tehát a Dráva—Száva közi mázas kerámia műhelyek egyik mestere, a II. század közepén, — a pannóniai mázas technikájú díszedénykészítők első névleg ismert korai képviselője. A győri mázas serpenyőt nem tartjuk az említett műhely és mester termékkének és készítési idejét is a II. század közepénél korábbra határoznánk meg, inkább a század első negyedére. — A győri edény azoknak a provinciális készítésű ezüstserpenyőknek utánzata, melyek eredeti példányait Vermaseren I. századi galliai műhelyekből mutatja be.

32 A győri példány a nyéllel egybeöntött, egyszerűsített provinciális típust utánozza kerámiában. — Ha az itáliai külön öntött nyelű típust kívánta volna követni, nem mulasztotta volna el a mester a serpenyő hátlapján a nyél megtámasztására szolgáló T alakú erősítő tagot sem ábrázolni. Ugyanis a mester törekvése, mellyel a fém-, illetve ezüstedények hű utánzására törekedett, egészen nyilvánvaló, ha megnézzük a fenék körkörös bekarcolásait. (6. ábra.) A Serfőző dombi edény rendeltetését tekintve, praktikus célra, azaz folyadék merítésére nem volt alkalmas, ugyanis a folyadék súlyától a serpenyőrész azonnal elvált volna a nyéltől. Serpenyőnket tehát nem tarthatjuk használati edénynek, hanem a díszedények körébe kell sorolnunk. Talán jobban megközelítjük rendeltetési célját, ha a nyél domborműveit vesszük vizsgálat alá. A serpenyőnyél felül kiszélesedő végében valamilyen virág, vagy rozetta látszik, alatta egy edény peremén álló csipegető madár. Az ez alatt levő vízszintes elválasztó sáv alatt tagolt lógó füzér, vagy kalász, majd a nyél serpenyőhöz illeszkedő részén egy kos, vagy kecske áll, mögötte és előtte egy-egy rozetta. A nyélhez tartozóan a serpenyő peremét kétoldalt egy-egy hosszú csőrű madárfej kíséri ívesen. Az ábrázolások gyengén domborodnak ki, sőt a vastag mázbevonat is elmosódottabbá teszi őket. Mégis annyit megállapíthatunk, hogy a téma valamilyen kapcsolatban van a termékenységi kultuszokkal, talán gondolhatnánk Terra Mater kultuszára, de az is lehetséges, hogy pusztán termékenység és bőség szimbólumokat kell látnunk bennük.

33 28. A lapos, domborművekkel díszített nyelú serpenyők Radnóti idézett gyűjteményéből teljesen hiányoznak. 29. Leginkább az aquincumi és brigetioi ásatásokból. 30. Vö. Nagy L., i. m. 15. kép. 31. Uo. 297. 32. Vermaseren, M. J., i. m. 116. 33. Egy Tarasconi és egy Reignier-i ezüstserpenyőn az ábrázolások a győrihez hasonló körből merítettek, s Vermaseren a Magna Mater Cybele kultusszal hozza kapcsolatba őket. Vö. i. m. 49, 52 képek. 24