Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Czigány Béla: A győri papír szükségpénzek a Tanácsköztársaság idején

pénzmennyiséget vontak ki a forgalomból. A hiányt egy ideig még az OsztrákMagyar Bank budapesti Főintézetének készleteiből tudták pótolni, ámde csakhamar ez is eltűnt és a pénzforgalomban a fehérpénz jutott túlsúlyra.

2 Ezt a zavaros pénzügyi örökséget 1919. március hó 21-én a Tanácsköztársaság vette át. A proletár hatalom átvétele a külső és belső ellenség elleni harcok közepette ment végbe. Az új proletárállam megszervezése és megvédése mellett tehát a Forradalmi Kormányzótanácsnak nem lehetett legelső célja az infláció végleges megállítása. Előbb a pénzügyi önállóságot kifejező új valutát kellett létre hozni, amit azonban különféle akadályok miatt rövid idő alatt megvalósítani nem lehetett. Kezdetben tehát a Forradalmi Kormányzótanács csupán arra törekedett, hogy gazdasági intézkedéseivel az inflációt korlátozza. Mutatkoztak is eredmények és az infláció mértéke a Tanácsköztársaság idején csökkent is.

3 Nem célunk a Tanácsköztársaság pénzügyeinek részletes ismertetése. Meg kell azonban említeni azt, hogy a gazdasági és pénzügyi intézkedések az egyre növekvő bankjegyhiányt nem szüntették meg. Az eltűnt kékpénzt pótolni kellett, ezért a meglevő klisékkel 200 és kisebb mennyiségben 25 koronás bankjegyek készültek, amelyek csak magasabb sorozatszámukkal különböztek a Károlyi-kormány fehérpénzétől. A közönség ezt a fehérpénzt sem fogadta szívesen s a bizalmatlanságot a külső és belső ellenség suttogó propagandája még növelte. A kékpénz elrejtése tovább folytatódott és vele együtt az aprópénz is eltűnt a forgalomból. Az aprópénzhiányon a Forradalmi Kormányzótanács a Postatakarékpénztár útján kibocsátott 5, 10 és 20 koronás pénztárjegyekkel kívánt segíteni, továbbá tervbe vette arany- és ezüstpénz veretesét is.

4 A „postapénz"-nek elnevezett új pénzjegyeket a közönség szívesen fogadta. Azonban éppen az előlegezett bizalom ezeket is a kékpénz sorsára juttatta, legnagyobb részét a közönség elrejtette, visszatartotta. Az aprópénz és kisbankjegyek hiánya különösen az ipari és kereskedelmi fontosságú városok lakosságának helyzetét nehezítette. Ezek a városok azután azért, hogy helyi pénzforgalmi nehézségeiken segítsenek, ideiglenesen úgynevezett szükségpénzeket bocsátottak ki. Győrött is — mint jelentős ipari és kereskedő városban — sok kellemetlenséget és nehézséget okozott az aprópénz és a kiscímletű bankjegyek hiánya. A kékpénz és postapénz eltűnte után a pénzforgalmat főleg 200 koronás bankjegyekkel kellett lebonyolítani. Az üzemekben, hivatalokban 200 koronásokkal fizettek a dolgozóknak, akik azután a váltási nehézségek miatt élelmezési és egyéb szükségleteiket nem tudták megvásárolni. Emlékezünk arra, hogy a váltási nehézségek miatt a kereskedők hitelben is adtak árut ismerős vásárlóiknak. Még gyakoribb volt az, amikor a kereskedő a visszajáró összeg helyett papírdarabkát adott. Feltüntette a visszajáró összeget, aláírta s ha volt bélyegzője, pecséttel is ellátta. Az ilyen papírkákat ugyanannál a kereskedőnél újabb vásárlásokra lehetett felhasználni. Váltási nehézségekkel küzdöttek a pénzintézetek is, mert a kétszáz, de különösen a huszonöt koronán aluli összegeket ügyfeleiknek nem tudták kifizetni. A bajon úgy segítettek, hogy a kifizetendő összegekről esetenként csekket állítottak ki. Az ilyen csekkeket közüzemek, kereskedők, de magánosok is elfogad2 Uo. 212—213. 3 Uo. 217. 4 Uo. 218—222. 208