Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

B. Thomas Edit: Rómaikori mázas anyag díszedények a győri múzeumban

fülkiképzésektől, s anyagszerűtlenül hat agyagból készítve. A forma maga tulajdonképpen a rómaikori üveg és fém luxusáruknál némi változatokkal mindvégig használatos. A korsónkhoz legközelebb fekvő, spirál-szálakkal vízszintesen bordázott feszített hellenisztikus formákat őrző kétfüles üvegedénykék Hadrianus uralkodása idején jönnek ismét divatba.

13 Ezeket a Hadrianus kori üvegedényeket utánozza a serfőző-dombi kétfüles agyag korsó, melynek testét sűrű, jól fedő egyöntetű felületet adó, tompafényű, barnás-zöldes színű máz borítja, üveghatás keltésére törekedve. A mázas korsó kora az üvegeknél valószínűleg későbbi. Mázának minősége és színe teljesen azonos a Magyar Nemzeti Múzeum Kiskőszegről származó díszedényével,

14 mely a II. század közepéről való.

15 Tehát a Győr-Serfőző dombi 5. sír kétfüles, mázas kancsó ja, formája és máza után a II. század közepe táján készült. 3. Ugyancsak az 5. sírból került ki a Serfőző dombon egy nyeles kerámia serpenyő, világos sárgás-zöld, jól fedő, sűrű mázzal, kívül-belül bevonva. (5., 6., 7. ábra.) Lelőhelye: Győr, Serfőző domb, 5. sír. Biró Endre leletmentő ásatása, 1960. szeptember. A serpenyő átmérője: 13 cm, legnagyobb mérete, nyelével együtt 21 cm, magassága, illetve a serpenyő mélysége 6,3 cm, fenékátm. 8,4 cm. A meglehetősen mély serpenyő pereméhez illeszkedő, aránylag vékony nyél, domborműves ábrázolásokkal van díszítve. Az eléggé elmosódott ábrázolásból annyi kivehető, hogy legfelül rozetták vannak, alattuk egy kráterszerű edény peremén álló csipegető madár, majd a peremhez legközelebb eső rész központjában egy kos áll. A nyelet, ahol a serpenyőhöz illeszkedik, egy-egy madár hosszú, hajlított csőrrel zárja le. A nyél hátlapja sima, díszítetlen, a serpenyő lapos fenekét kívülről négy koncentrikus vájat tagolja (6. ábra)a bronz serpenyők fenékgyűrűihez hasonló hatást keltve. Miután a győri mázas serpenyő előképei kétségtelenül az ezüstserpenyők között vannak, készítési idejének és eredetének meghatározásához röviden érintenünk kell a reliefes nyelű fém paterák kérdését is. Bármennyire is elterjedtek a római birodalom tartományaiban a reliefdíszes fülű és nyelű fémedények, sőt legnagyobb részük a tartományokban helyben készült, mégis egymáshoz megformálásban, méretben, sőt sokszor a domborművek ábrázolásainak tartalmában annyira hasonlóak, hogy egyik legkiválóbb ismerőjük, Drexel a közös eredet mellett foglal állást. Alexandriát tartja a közös kiinduló pontnak,

16 ahonnan divatjuk elterjedt. Drexel a relief-díszes „alexandriai" készítményekről úgy nyilatkozik, hogy azok leginkább abban a provinciában készülnek, ahol őket az ásatások felszínre hozzák,

17 vagyis egy elterjedt stílus helyi megnyilatkozásait láthatjuk bennük. Technikailag, eredetileg a domborműves fémserpenyők nyelét éppen a domborműves díszítések miatt külön öntötték, s külön illesztették a serpenyőkhöz.

18 Talán ezen áruk provincializálódásába tartozik az a technikai eljárás is, hogy 13. Uo. 197. 14. Ltsz. 30.1912. Magyar Nemzeti Múzeum. 15. Nagy L., i. m. 293. 16. Drexel, Fr., BJ 118/1909/ 177 skk. 17. Erről bővebben: Radnóti A., Die römischen Bronzegefässe von Pannonién. DissPann II. 6. /Bp. 1938/ 15. 18. Winter, B..—Per nice, E., Der Hildesheimer Silberfund. /1901/ XLIII—XLV. t. 20