Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Halász Sándor: Adalék Moson és Magyaróvár munkásmozgalmi történetéhez 1917–1919 között

szeretet melegével fogadja, minthogy olyan nagy szükségük van a városlakók gyermekeinek a szeretetteljes ápolásra, mint a szikla kemény talajnak a májusi esőre, különösen ma, amikor mindenki tudja, hogy az élelmezésük is hiányos a városi proletárgyermekeknek.

36 A megyei direktórium, mikor az ellenforradalmi propaganda által terjesztett rémhír hatására, hogy devalválják a 100 koronás és az annál nagyobb címletű bankjegyet, eltűnt a váltópénz, a rémhír leszerelésére helyi váltópénzt adott ki 1919. május 12-én. Kiadásra került külön-külön 50 ezer db 1 koronás, 2 koronás, 10 koronás, 20 koronás, a helybeli állampénztár közreműködése és ellenőrzése mellett. Az új pénzjegyek egyik oldala utalvány volt, azzal a szöveggel, hogy „Utalvány, amelyet Mosonvármegye... korona törvényes pénzzel 1919. évi december 31-ig beváltanak", a másik oldalon sorszámozás volt és a direktórium aláírása, hivatalos pecsétje, valamint az állampénztár egyik tisztviselőjének kézjegye, minthogy ezt a váltópénzt a helybeli állampénztár útján adták ki.

37 Ez eredményes kísérlet volt a rémhírek konkrét leszerelésére. A mezőgazdasági munkák időben való elvégzése és a megfelelő munkaerő biztosítása érdekében a direktórium „Aratási szerződéstervezet''-ben szabályozta a mezőgazdasági munkások részére fizetendő természetbeni és pénzbeni járandóságokat, mely rendkívül kedvező volt a mezőgazdasági proletariátus számára.

38 A munkások műveltségének emelésére ingyenes ^munkás szabadiskolát" szerveztek különböző szakosztályokkal, mely a tudomány és kultúra legfontosabb területeit felölelte. A következő szakosztályokat állították fel: I. Közegészségügyi osztály, II. Szabadiskola, III. Ipari osztály, IV. Mezőgazdasági osztály, V. Szociológiai osztály, (amelyet Petz György és Lackner Ferenc elvtársak vezettek).

39 Ezenkívül is rendeztek különböző tudományos, egészségügyi és kulturális előadásokat. Szép eredménnyel működött a helyi kultúregylet, mely különböző műsoros esteket rendezett. Eljuttatták a Munka és Tudás Könyvtára köteteit az üzemekbe, hogy a munkások olvassák, és megszervezték a tanulók nyári foglalkoztatását is az iskolákban. A tömegek felvilágosítását szolgálta a helyi pártsajtó, a rendszeresen megtartott népgyűlések, melyeken állandóan tájékoztatták a dolgozókat a Tanácsköztársaság bel- és külpolitikai helyzetéről, a megoldásra váró feladatokról. A Tanácsköztársaság ideje alatt a két városban munkásokból az agitátorok és propagandisták egész sora emelkedett ki, azon keresztül, hogy magyarázták és közvetítették a proletárdiktatúra előtt álló feladatokat a tömegek között. A falusi lakosság megnyerésére, a falusi dolgozók kulturális és politikai felvilágosítására ugyancsak nagy figyelmet fordítottak. Igyekeztek megértetni a munkás-paraszt összefogás szükségességét, őszintén feltárva a tényleges helyzetet. A parasztság felé hangsúlyozták, hogy a nehéz gazdasági helyzet összefügg a burzsoá országoknak a Tanácsköztársasággal szemben alkalmazott blokádjával, aminek következtében a város nem tudja ellátni a falut azzal, amire szüksége volna. Ugyanakkor kiemelték, hogy az ipari munkásság a nehéz helyzet ellenére is helytáll a frontokon, harcol a proletárhatalom védelmében, a földbirtokosok és tőkések visszatérése ellen, mely a falu érdeke is. A „Szebb 36 SzJ 1919. máj. 30. 37 Uo. máj. 16. 38 Uo. jún. 21. 39 Uo. máj. 16. 199