Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Timaffy László: Az ásványi aranyászok technikája

AZ ÁSVÁNYI ARANYÁSZOK TECHNIKÁJA A Duna csallóközi, szigetközi partja mentén sok községben éltek régen aranymosók, népi elnevezés szerint: aranyászok. Köztük leghíresebbek az ásványiak voltak. Ásvány község nevét is az arany mosásból eredőnek tartja a nép, s eredetének regéjét Tompa Mihály „Ásvány" c. költeményében dolgozta fel. Az itteni aranymosásnak több írott emléke is fennmaradt az Árpád-korból, valamint az 1327., 1351., I486., 1523., 1791. esztendőkből.

1 Az ásványi aranyászok külön oklevelet is kaptak Mária Teréziától 1774-ben, melyben az egész ország területére engedélyezte nekik az arany mosást.

2 A legrégibb, felkutatható ásványi aranyászok nevei 1681-ből, 1719., 1740., 1761., 1795. évekből valók.

3 A múlt században pedig 1831-ben 72 család élt Ásványon aranyászásból, míg 1870-ből 102 ásványi aranyászról tudunk, tehát a falu lakóinak jelentős része élt arany mosásból. A feljegyzésekben csaknem mindig ugyanazok a családnevek szerepelnek, s ez érdekes fényt vet az aranyászok társadalmi helyzetére. Ök is szigorúan vigyáztak arra — akárcsak a halászok, molnárok, vagy a pásztorok —, hogy a mesterség lehetőleg a családban maradjon. Apáról fiúra örökölték az aranyimosás tudományát, s legfeljebb csak nősüléssel keveredhetett idegen közéjük. Keresetükről is tanúskodnak a régi győri harmincadvám aranybeváltó hivatalának feljegyzései. 1852-ben pl. Horváth András ásványi aranyász 182 gramm sáraranyat szolgáltatott be, s grammjáért 1,30 Ft-ot fizettek. Évi keresete tehát 236,60 Ft volt. Bősi Márton ugyanebben az évben 216 grammot hozott be és 280,80 Ft-ot kapott érte. 1869-ben Máté Vendelnek hivatalos keresete 316 Ft volt, Bán Mihálynak pedig 274,60 Ft. A szerencse forgandósága szerint sokszor ennek a kétszeresét is megkeresték. A kincstári beváltóhely mellett bőven jutott aranyukból feketén a győri, komáromi, pozsonyi ékszerészeknek is, akik 1,70—1,90 Ft-ot is fizettek grammjáért.

4 Keresetüket akkor érzékelhetjük helyesen, ha vásárlóértékével hasonlítjuk össze. Abban az időben 5—6 Ft volt egy mázsa búza, 12 Ft egy pár szép borjúbőr csizma, 30 Ft egy öltöny ruha, 60 Ft 1 Baranyai J., A csallóközi aranymosás. (Komárom, 1911) 21—28. 2 A királyi levél további részében arra kötelezte őket, hogy mosott aranyukat a győri harmincad-hivatalba szolgáltassák be. — Ezt az írást még 1940-ben magam is láttam Horváth Mihály ládafiában. Ha messze mentek aranyászni, mindig magukkal vitték. Az 1954. évi nagy árvíz után azonban rriár hiába kerestem. 3 Timaffy L., Szigetközi Krónika. (Győr, 1959) Kézirat a Néprajzi Múzeum Adattárában (EAP. 35/1959), 27—28. 4 Uo. 29. 12 Arrabona 177