Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

dúsítja az aranyat a homok leöblítésével. A mosott arany lemezkékben és apró szálacskákban fordul elő.

41 Aranymosás a Kárpátmedencében Már említettük, hogy három területen folyt évezredek óta a Kárpátmedencében az aranymosás: 1. Erdélyben, 2. a Kisalföldön és 3. a Muraközben. A kisalföldi aranymosással nem foglalkozunk, mert az Arrabona jelen számában Timaffy László külön foglalkozik a leghíresebb aranyászok, az ásványiak technikájával. Tanulmányunkban összehasonlításul felsoroljuk a lipóti aranyászok felszerelését.

42 Aranyászdeszka oldalán peremmel, mérete 140X64 cm; saroglya, mérete 79X58 cpa, ezt ráhelyezték a deszka felső végére, s erre merték a fövenyt; két posztót terítettek egymás mellé a deszka alsó részére, közvetlenül a saroglya után; belső felén megszenesített falapát, az ún. próbalapát; vaslapát a föveny mérésére; puhafából faragott, hosszúnyelű, hengeres vízmerő, a „meringülő"; vályúszerű „választó" középen keresztléccel; széleskerekű aranyásztalicska a föveny összehordására; kicsi cserépedény a foncsorszemek összegyűjtésére; kis üveg higany; tollcséve (lúdtoll szára) a foncsiorításhoz szükséges higany megméréséire; félgömb alakú, hosszú, köpüs nyelű vas olvasztókanál; házilag készített kis kétkarú mérleg ólomsúlyokkal a mosott arany megmérésére; házilag készített mérlegtartó ládika; hengeres faedény, az ún. „finak", melyben a porzót tartották. A szigetközi aranymosásnak meglehetősen gazdag néprajzi irodalma van,

43 azonban külön ki kell emelnünk Pantó Dezső munkáit, melyek a legmélyrehatóbb műszaki kutatásokon és kísérleteken alapszanak.

44 A szigetközi aranyászfelszerelés legteljesebb példányát a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum őrzi, egy hiányos felszerelés pedig a győri Xántus János Múzeumban van. Az előbbi Lipótról, az utóbbi pedig Nagybajcsról származik. A muraközi aranymosási eljárás lényegében megegyezik a kisalföldivel, ősi hagyományokon alapuló gyakorlat alakította ki. Az itteni aranymosás már a római korban is kimutatható.

45 A muraközi aranymosók felszerelése a következő:

46 41 Lts., Maczedónia, Európa aranyországa. BKL (1906) I. 369. 42 Uzsoki, Népr. Közi. IV. (1959) 4. füzet, 158—166. 43 Kornhuber G., Adalékok Pozsonymegye természettani földrajzához. Pozsony és környéke. (Pozsony, 1865) a római számozású részben a 62. oldalon. — Gonda B., A magyar Duna. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. XIII. (Bpest, 1896) 24. — Nagy E., Csallóközi aranymosás. NÉ (1903) 305—310. — Baranyay J., A csallóközi aranymosás. (Komárom, 1911). — Khin A., Az aranyászat. Égy letűnt foglalkozás a Csallóközben. Magyar írás. (1934) 105—109. — Szövérdy L., Az aranymosó bárkáján. A földgömb. (1941) 182—187. — Timaffy L., ösi aranymosás a Duna szigetein. A földgömb (1942) 227—231. — Dzsida L., A Duna aranya. Élet és Tudomány (1960) 395—398. 44 Pantó D., A dunai aranymosás kérdése. Klny. a Földtani Közlöny LXV. évfolyamból. (Bpest, 1935); Dunamenti aranymosás. Földtani Értesítő (1936) 37—51. — Ez úton mondok köszönetet Pantó Dezsőnek szíves adatszolgáltatásáért és tanácsaiért. 45 Uzsoki, Arrabona 1. (1959) 76. — Téglás G., A háromszéki Bodza-szorosban, Románia határán, 1887-ben talált aranyrudak bélyegváltozatai s azok bánya történelmi jelentősége. BKL (1905) II. 706. 46 Gönczi F., Muraköz és népe. (Bpest, 1895) 142—145. — Golub J., Muraközi aranymosók. Keszthelyi Hírlap (1904) nov. 6. sz. 172