Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

lésük egy csákány és egy nyírfateknő volt.

35 E primitív felszerelést úgy használták, hogy a csákánnyal fellazították az aranytartalmú réteget s azt a nyírfateknőben kimosták. A felszerelés arra utal, hogy nem dolgoztak huzamosan egy helyben, hanem keresgélték a torlatokat és a dúsabb tartalmú parti rétegeket. Az Űj-Guinea-i Korang folyónál dolgozó pápuái aranymosókat láthatunk a 2. ábrán.

36 A hordalékot a kép közepén levő fa vályúba hordják, melyet egy pápua két kézzel állandóan kavar. A vizet a jobb oldalon látható hosszú csövön vezetik a vályúba. A jobb sarokban lent két kerek serpenyő, az angol pan hever a földön, ezekkel végzik a dúsítást. Aranymosások Európában Portugáliában a 19. században a parasztok fateknőben vagy parafakéregben mosták az aranyat, ímelyet a piritszemcséktől higannyal tisztítottak meg. A foncsórt papírba csavarva kiégették s az aranyat golyó alakban hoztak forgalomba.

37 A szigetközi aranyászok is golyó alakban adták el régebben a mosott aranyat.

38 A 19. század elején a Rajnán folyó aranymosást 3. ábránk mutatja.

39 A felszerelés szinte teljesen megegyezik a szigetközi aranymosó felszereléssel. Az egyik aranymosó vizet mer az asztal felső végén a saroglyában levő homokra, a másik, sajtárban mossa ki az aranyszemeket felfogó posztót. A középen álló, az ún. aranyásztalicskával hordja a fövenyt. Csupán a sajtárok mellett levő két lökőszér tér el a szigetközi választó teknőtől. Badenben is hasonló módszerrel mosták az aranyat Marschan leírása szerint.

40 Az aranytartalom megállapítására feketére égetett falapátot használtak, melyre homokot vettek s a víz alatt lemosták. A visszamaradt aranyszemek számából és nagyságából következtettek a mosás eredményességére. A mosásra érdemes rétegeket kupacra hordták és 5 láb hosszú, 2 V2 láb széles, 10—12 fok lejtésű rovátkolt deszkán mosták le. A koncentrált aranyhomokot hetenként hazavitték, ahol 4 láb hosszú, felfüggesztett teknőben higannyal keverve negyed óráig rázták, míg minden aranyszem amalgánt nem alkotott. Ezután a homokot vízzel leöblítették, az amalgánt kendőben kipréselték, papírba csavarták és a szabadban, vagy vízben lefelé helyezett puskacsőben kiégették. Az itt ismertetett aranyászdeszka rovátkolt volt, amilyen a muraközi aranymosóasztal. A század elején Dél-Macedóniában, Thesszaloniké környékén majdnem minden házban volt aranymosó felszerelés, melyet a folyó mentén állítottak fel. 25 m hosszú deszkát embermagasságú állványra állították fel s a felső végére rakták az aranytartalmú homokot. A deszka felületét keskeny keresztlécek borították. Az aranymosó a folyóból favödönrel hordta a vizet a homokra, melyet így lemostak. Ezután a deszkát oldalra fordítják s a keresztlécekben elakadt aranyszemeket leöblögetik és egy lapos, hosszúkásán bemélyített fatálba gyűjtik. A tállal az aranymosó a folyóhoz megy és a víz alá merítve rázogatja, 35 A mandzsúriai aranymezőkről. A földgömb. (1930) 317—318. 36 Schnitze i. m. Bild 1. Goldproduktion: Goldwäsche am Korang-Fluss (DeutschNeuguinea). 37 Marschan i. m. 34. 38 Uzsoki i. m. 161—162. 39 Schnitze i. m. Bild 27. Goldwäscher am Rhein bei Karlsruhe. 40 Marschan i. m. 34. 170