Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

ket megtöltik vízzel és homokkal, az egészet körforgásba hozzák, majd a vízzel együtt leöntik róla a felszínre került homokot. Az aranytartalmú homokmaradékot áttöltik a másik tökhéjba, melyben körforgással és rázogatással tovább folytatják a dúsítást, végül a nagyobb aranyszemeket ujjal, a finom szemcséket pedig ronggyal kiszedik, megszárítják és tollszárban (csévében) összegyűjtik.

26 Rendkívül érdekes analógiát ismerünk a tollszárhoz. A szigetközi Lipót község aranyászai a mosással nyert aranypor foncsorításakor a higanyt tollszárba (lúdtoll levágott csévéje) öntötték, melyen bekarcolások jelezték a szükséges mennyiséget.

27 A fasszokl négerek aranymosási módszere nagyobb szakismeretről tanús^kodik. Másfél-két láb hosszú, egy láb széles és három coll mély fateknőt állandó vízáramlás alatt homokos kaviccsal töltenek meg. A víz sodrával a kavicsot és a homokot eltávolítják egészen a magnetit rétegig, melyben az aranyszemek visszamaradtak. A maradékot forgással tovább dúsítják, a felső réteget ujjal lehúzzák és az aranyat tiszta ronggyal kiszedegetik. Kevés aranyat tartalmazó homokban egy láb széles, többször megtörő, egyhatod lejtésű árkokat ásnak, melyek két-három láb hosszú és egy láb mély gödrökben végződnek. Nagy esőzéskor több néger áll az árkokhoz, azokba homokot szórnak s az arany a gödrökben lerakódik.

28 Aranymosási módszerek Amerikában a 19. században Kaliforniában, Mexikóban, Virginiában, Georgiában és Észak-Kaliforniában felfedezett aranymezőkön egyszerű módon mosták az aranyat. Legnagyobbrészt kincskeresők voltak ezek az aranymosók szakismeret nélkül. Találékonyságuk, a tapasztalat azonban ötletes megoldásokat is létrehozott. Általában mosótálat és himbálóteknőt használtak. Egyesek sziklamélyedésekbe vezették a homokot és ott a vízben lapáttal kavargatva választották ki az aranyat.

29 Marschan szerint a mosótál ismeretét a spanyolok vitték át Amerikába és Mexikóból Kaliforniába is eljutott. Vas vagy réz lemezből készült, sőt fából is, átmérője másfél láb, közepén kúposán bemélyedt öt collnyira. Húsz font homokot töltenek bele, víz alá merítik, kézzel kavargatják s a durvább részeket kidobják. Ezután forgatják vagy himbálják, hogy a nehezebb aranyszemcsék a mélyedésbe süllyedjenek, míg a könnyebb homokot állandóan kilöttyentik. A visszamaradt aranyiszapot megszárítják és mágnessel kivonják belőle a vasszemeket. Tál hiányában az aranymosásra csészét, kagylót és tányért is felhasználnak. Természetesen e lassú és pazarló munkánál sok arany megy veszendőbe.

30 Braziliában rabszolgákkal mosatták az aranyat. A legkezdetlegesebb módszer Marschan szerint az volt, hogy a látható aranyszemeket kézzel szedték ki. Később ón- vagy agyagtányérokat használtak^ majd kerek fateknőket alkalmaz26 Marschan, J., Das Vorkommen des Waschgoldes in Ungarn, wie am Ural, in Brasilien und in Californien. (Wien, 1855) 33. 27 Uzsoki A., Egy szigetközi aranyász és felszerelése. Népr. Közi. IV. (1959) 4. füzet, 161, 164. 28 Marschan i. m. 33. 29 Uo. 37. 30 Uo. 37—38. 167