Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere
azt olvashatjuk, hogy áradáskor nyers marhabőröket feszítenek ki a vízbe az aranyszemek felfogására. 9 A szőrmés marhabőr (pelles taurinae) felhasználását már a híres humanista tudós, Agricola is említi és ábrázolásban is bemutatja De re metallica c. művében. 10 A juhgyapjúból készült „gubát" is felhasználták nálunk, 11 tehát az aranygyapjú mondának Strabon-féle magyarázata történeti és néprajzi adatokkal is bizonyítható. Arany-mosás a keltáknál A galliai kelták aranymosási eljárását Diodoros jegyezte fel. 12 Galliában az aranyat a kelták készen kapják, mert a hegyek között kanyargó folyók nagy földtömeget szakítanak le a bennük levő arany erekkel együtt. Ezt azok gyűjtik össze, akik ezzel foglalkoznak; az aranyat tartalmazó rögöket összetörik, megőrlik és azután teknőben kimossák. Posidoinius szerint 13 férfiakat és nőket foglalkoztatnak a kelta és a helvét aranymosásoknál, akik állandó rázassál mossák ki az aranyat a homokból. Aranymosó szérke használatát kell értenünk ezalatt, melyben rázogatással és himbálással választották el a nagy fajsúlyú aranyat a könnyebb homoktól. A keltákkal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a Kisalföld területén az egykori bojok is mostak aranyat a Dunából. 14 A Gallia Transpadana-ban a salassák úgy mosták az aranyat Strabon leírása szerint, 15 hogy a Duria (Dora Baltea) folyót kis csatornákra osztották. Ezek a salassák a mai Aosta völgyében éltek a Pennini Alpoktól délre. 16 Aranymosás a rómaiaknál A rómaiak a birodalom területén mindenütt igyekeztek kiaknázni az aranylelőhelyeket. Hispániában Asturia, Gallaecia és Lusitania területén évenként húszezer font aranyat mostak iki a Durius (Duero) és a Tagus (Tajo) fövényéből. Plinius bányászattal összekötött aranymosási eljárást ismertet Hispániából, 17 méreteit tekintve „nagyüzemi" termelésnek képzelhető el: Azokon a helyeken, ahol az aranyércet csak bányászassál lehet kitermelni, a következő eljárást alkalmazzák. Éjjel-nappal lámpafény mellett vájják a tárnákat a hegyekben, a sziklákat tűzzel és ecettel rombolják szét. 18 Az így kiter9 Gergelyffi A., Technológia, vagyis a' mesterségek és némelly alkotmányok rövid leírása. (Pozsony, 1809) 156. 10 Agricola, G., De re metallica. (Basiliae, 1621) lib. VIII. 262. 11 Gálocsy A., A bánya. II. Különféle ásványok bányászata. Uránia 8. (Bpest, 1909) 4—5. 12 Diodoros V. 27. 13 Pauly—Wissowa i. m. VII. (1912) 1565. 14 Uzsoki i. m. 77. 15 Strabon IV. 205. 16 Die Welt der Antike. (Gotha, 1958) Az atlasz 13. tábláján, Italia superior térképén a salassák az Alpes Poenina és az Alpes Graiae közötti Duria maior folyó völgyében laktak. 17 Plinius, Naturalis história. XXXIII. 21. 18 A sziklákat tűzzel felhevítették, majd ecettel és vízzel leöntötték, miáltal összerepedezett és leomlott a szikla egy része. Ezt a tűzrepesztő eljárást a bányászatban az őskortól a középkor végéig alkalmazták. Agricola részletesen tárgyalja. A tűzrepesztésről Diodoros is ír, mikor az egyiptomi aranybányászatot ismerteti III. 12. 164
