Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Csatkai Endre: Hitzelberger Antal győri órás fuvolaórái

egy rokka, amely zenélt, ha megpörgették.

3 Nem csoda, ha könyvtárosnak is olyan egyént szerződtet oda, akinek jó híre volt az automaták készítése terén, név szerint Niemecz Primitivust, aki 1750-ben született cseh földön és 1780—95 közt Fertődön működött, majd Bécsben. 1798-ban egy nagyszabású zenélő gépjéről írtak a bécsi újságok; mérete 78X78 cm volt, azaz egyszer egy rőf. Haydn és Mozart darabjait játszotta; Angliába került.

4 Ügyszintén ez udvar árnyékában élt Köstler József, egy odavaló órásdinasztia tagja, akinek egy mechanikai óráját a pesti egyetemen állították ki 1807-ben.

5 Sopron polgárai is szívesen vették Spurzheim Vilmos, trieri órás jelentkezését, hogy letelepednék. Az óráscéh 1776-ban alakult, kiváló mester, Zoller Ferenc hívta nyilván életre, akinek hatalmas rokokó órája a soproni Liszt Ferenc Múzeum egyik ékessége, de azután is kényes volt a céh hírnevére az újonnan jelentkezőkkel szemben. 1797-ben például elutasították Wenneck Károlyt, mert első próbája nem sikerült. A jelölt a városi tanácshoz fordult, hogy megismételhesse a remeklést, de a céh elutasította ismét, mondván, hogy tudatlansága miatt (wegen Unwissenheit) úgysem tudna másodszorra sem eredményt felmutatni, no meg —és ez döntő érv lehetett — a remeklés költségeire sem futja neki. A városi tanács azonban ráhibázott, amikor felvételét tovább szorgalmazta, ha nem remekel is: igen szép órák ismeretesek ettől a mestertől. Mikor pedig az említett trieri jelentkezett 1799. december 27-én, még karácsonyi hangulatban örömmel véve tudomást róla, hogy e mester toronyórához, zenélőórához, sőt fuvolaórához is ért, felvették, jegyzőkönyvbe foglalva, hogy a lakosságnak érdeke az ügyes és járatos művészek és kézművesek letelepedése.

6 Spurzheimmel is jól járt a város. Hamarosan felvette a céh, polgárjogot szerzett és elkezdte gyártani csínos kandallóóráit, közben gazdagodott és a Tűztorony tövében megvett egy kétemeletes házat, amelyben egyébként 1797 és 1800 között Wenneck órás lakott és dolgozott. Spurzheim nyilván úgy gondolkodott, hogy a vevők odaszoktak a házhoz és 1802-ben 5500 forintot fizetett a házért annak tulajdonosa kezébe, aki ráadásul a mester remeklését kívánta, amiből következik, hogy az valamely szép darab, tán éppen fuvola-óra lehetett. Spurzheimnek egy mechanikai művében sokáig gyönyörködhetett a város; ugyanis az említett ház második emelete felett az oromba óralapot illesztett, amelynek szélén két angyalfigura állott és a híres velencei két mórhoz hasonlóan kiverte az órák számát egy harangon. A mester sokra tartotta művét, 1842-ben halálát közeledni érezvén megírta végrendeletét és benne kikötötte, hogy a ház 20 évig eladhatatlan, mintegy hitbizomány legyen; az óra kezelésére bizonyos összeget hagyományozott. Az örökösök unokái voltak, kik nem is tartották be egész pontosan a végrendeletet, de 18 év leforgása után lemondtak a ház birtoklásáról.

7 A szerkezet elrozsdásodott, elromlott, már csak a két faangyal roncsai vannak meg a múzeum raktárában. Szombathelyen is kimutatható egy kitűnő óramechanikus. 1908-ban a bécsi Dorotheum árverési csarnok hirdetett eladásra egy ún. pendule squelettet, azaz szabadon álló szerkezetet, óralap helyett két emailos obeliszken számjegyekkel. 3 Csatkai E., A soproni műgyűjtés története. (Bpest, 1958) 4. 4 Schmid: i. m. Magyar Hírmondó (1798) 26. sz. 5 PrZ (1807) 1036. 6 Soproni tanácsjegyzőkönyvek. Wenneckre 1797, 159. és 1049. sz. tétel Spurzheimer 1799, 2444. sz. tétel. 7 Csatkai E., Régi soproni házak, régi soproni családok. 66—68. 154