Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Turányi Kornél: Klapka tábornok hovédei Győrben
vevő csapatok erejének és felállításának részletes leírását is megtalálták. Ugyanebben az időben Kossuthnak egy levele jutott el a várba, amely a magyar fősereg helyzetét és kilátásait kedvezően ítélte meg. Ez a két esemény érlelte meg Klapkában és vezérkarában azt a gondolatot, hogy a tétlen várszolgálatot támadó hadműveletekkel cserélik fel: kitörnek Komáromból, visszafoglalják a Kisalföldet és a Balatonig a Dunántúlt, elvágják Haynau bécsi hadtápvonalát és a felszabadult területeken megszervezik az elnyomók elleni népfölkelést. A tábornok a kitörést messzemenő alapossággal és óvatossággal szervezi meg, s így annak végrehajtására csak augusztus 3-án került sor. Az erődöt körülfogó ellenség zöme Pusztaherkálynál és Ácsnál helyezkedett el, s így Klapka haditervét az itteni csapatok teljes megsemmisítésére építette fel. A támadást megtévesztő manőverek vezették be: 3-ára virradó éjjel Aschermann ezredes Esztergom irányában tört előre, elkergette a Dunaalmást megszállva tartó három osztrák századot, de nem üldözte ezeket keleti irányban, hanem délnek fordult. Hajnalban Kosztolányi ezredes csapatai déli irányban Mócsáig nyomultak előre, s reggel 9-kor felvették a kapcsolatot Aschermann honvédeivel. E sikeres hadműveletek végeztével a magyar csapatok nyugatra fordultak, hogy a Pusztaherkálynál és az ácsi erdőnél elsáncolt osztrák főerőt körülkerítsék. Az eddig tervszerű pontossággal működő Aschermann azonban késlekedve, óvatosan haladt előre, s így attól lehetett tartani, hogy az osztrákok felismerve a bekerítés veszélyét, rendezett visszavonulással hagyják el állásaikat. Klapka, hogy ezt megakadályozza, parancsot ad a késő délutáni órákban, hogy Schultz ezredes csapatai szemben támadják meg az ácsi sáncokat. A frontális támadás nagy veszteséggel járt. de sikerült. Az ellenség futva, rendezetlenül hagyta el a csatateret, hogy a Lovadpusztánál létesített pontonhídján a Duna balpartját elérhesse. Az osztrákok jobb szárnyánál működő Aschermannak az lett volna a feladata, hogy az átkelést lehetetlenné tegye, de ő késlekedett, s így az osztrák sereg, bár nagy veszteséget kellett elszenvednie, mégis megmenekült a teljes megsemmisitéstől. Másnap az ellenség csallóközi állásait is feladta, s Pozsony irányába menekült el. Klapka György, mint győztes hadvezér és Ujházy László, mint a sereg teljhatalmú kormánybiztosa, röplapokon közölték a felszabadult területek népével a fekete-sárgákon kivívott győzelmet. E röplap szerint az ellenség mintegy ezer főt veszített halottakban és sebesültekben. Több mint ezren, közöttük 48 tiszt esett fogságba. Hatalmas zsákmány került a győzők kezébe: 35 élelmiszerrel terhelt hajó, 50 különböző felszereléssel megrakott társzekér, 2624 vágóökör stb. Augusztus 3-át követő napokban a Komáromot körülzáró osztrák haderő a szélrózsa minden irányában szétszóródott; a főerő Pozsonyig és Magyaróvárig húzódott vissza, kisebb egységek Érsekújvárig, Dorogig és Bicskéig menekültek el, a Veszprémben állomásozó elnyomók különösebb ellenállás nélkül odébbálltak, s így dél felé egészen a Balatonig ismét felszabadult a függetlenségéért küzdő ország. Klapka győzelme nyomán a magyar csapatok kezébe jutott Győr is, az ekkor felszabadult városok között a legnagyobb, amelyet Klapka további támadó terveiben Komárom mellett második hadműveleti támaszpontnak szánt. 1849 júliusában Győrben is végleges uralomra rendezkedett be a bécsi kormány hatalmi gépezete. A reakció helyi képviselője Apponyi György gróf a hazaáruló főurak ellenforradalmi bizottságának elnöke lett, ő irányítottá itt a szabadságharcban részt vett hazafiak üldözését. A karmeliták kolostorát börtönnek rendezték be, ide gyűjtötték össze a Felső-Dunántúl nemzeti érzésű férfiait; július 10-én ide zárták be többek között Pázmándy Dénest (1848-ban 144
