Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

üldözte az ellenséget, majd Győrnél megállt s ilyképpen szinte szándékosan adta ki kezéből a további kezdeményezés lehetőségét. Pedig a város május 1-ének reggelére már ki volt ürítve, sőt a magisztrátus arról tanácskozott, hogy a vármegye kormánybiztosává kinevezett Lukács Sándor megérkezéséig felfüggeszti a korábbi állapot visszaállítására irányuló intézkedéseket. így ezen a napon csupán egy négy főből álló magyar huszár járőr jelent meg a Bécsi-kapu tájékán a nép éljenzése közepette s csak a következő délelőtt érkeztek az első seregtestek. A napló írója a bevonulás részleteit az alábbiak szerint örökítette meg: V. 2. „Az egész város háromszínű lobogókkal van felékesítve; csak úgy pezsgett a falusi nép városunkban; mintegy fél 12-kor jött be egy huszár osztály Pöltenberg ezredes vezérlete alatt, kinek szállása a Fehér Hajóban volt. — Délután 2 órakor jött be a Gyra őrnagy vezérlete alatt a 39. zászlóalj". — V. 3. „A magyar hadsereg előcsapatja felvonult öttevényre, de ellenségre már nem talált. Ezen a napon ismét bejött mintegy 10.000 ember. A város a mai napon is lobogókkal van díszítve." — V. 4. „E napon az a hír volt, hogy Görgey bejön 15.000 emberrel, de nem ez valósult meg. Az itt lévő katonákból ment több zászlóalj felfelé. — Este 10 órakor fáklyás zene volt Pöltenberg ezredes, Zichy Ottó alezredes és Kossuth Sándor alezredesnél."

40 Görgey már sehogy sem lehetett ekkor Győr közelében, hiszen éppen ezekben az órákban indította meg Buda vára elleni ostromát, hogy esetleg jobb belátásra kényszerítse a Habsburg-házat. A császári haderő különleges egységei viszont a menekülést követően is állandóan nyugtalanították Győr környékét. 5-én riadót doboltak a városban, mert Zámoly felől közel 600 főnyi könnyű lovasság nyomult előre. Estére azonban ismét helyreállt a nyugalom, az ellenség visszahúzódott Hédervár irányában. Másnap már Lukács jelenlétében az újoncállítás meghirdetéséről és a toborzások haladéktalan beindításáról tárgyalt a város közgyűlése, mely döntésekhez hasonló lelkesedéssel csatlakozott hamarosan a vármegye is. Az elmúlt rendszer kiszolgálóit, elsősorban a vezető tisztségekben ülő hivatalnokokat természetesen leváltották, sőt házaikról a nép fiai — a napló szerint a „proletariusok" — lerángatták a nemzeti színű lobogókat. örömnapok voltak ezek, a lakosság szinte minden este zenés felvonulással köszöntötte az új kormánybiztost és az ünnepi hangulatot csupán a naponkint ismétlődő riadók, illetve kisebb csetepaték zavarták meg. Az egyik ilyen esettel kapcsolatosan érdekes epizódot örökített meg a napló: „Május 11-én péntek vala; <a Szt. Mártoni plébános, Gáspár Hermann, lázító szónoklatok végett a hadi törvényszék által halálra Ítéltetvén, 10 órakor sok nép gyűlt pssze a karmelita kolostor előtt; ugyanekkor egy huszártiszt futárképpen sebesen belovagolt hírt hozandó, hogy az osztrák hadsereg előre vonul Lesvárnál. Erre csak riadót fújtak, dobultak és egy negyedóra alatt minden katonaság elsietett a csatahelyre és volt is összeütközés Lesvár, Ikrény és Enese felé. Ezen zavar alatt, mely a városban volt, lefolyt a törvényes három óra, melyben a bűnöst kivégeztetni kellett volna; a Szt. Mártoni plébános megmenekült a haláltól és a polgári hatalomnak törvény útjára átadatott."

41 Másnap öttevény felöl igyekezett az ellenség közeledni, de Pöltenberg vezérkarával együtt személyesen győződött meg a helyzetről s csupán a hidak meg40 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1849. máj. 2—4. 41 Uo. Napló. 1849. máj. 11. 136