Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

bán idejében megkapta a titkos utasításokat, melyeknek nyomán csapatai szept. 11-én átkeltek a Dráván és a Balaton vonalának védelme alatt Pest felé törtek előre. A fejlemények Győrött is nagy izgalmat keltettek és az egymást érő hírek a hatóságokon túlmenőleg a lakosságot is közvetlenül nyugtalanították. „Hallottuk, hogy Jelasits a pesti minisztériumot szét akarja verni" — írja a szerző — „hogy új minisztérium alakulna, Széchenyi István megőrült légyen, az már ott hagyta Pestet és elment Bécsbe, őfelsége beteges állapotban sinylődik és nem megy az országgyűlésre Pestre."

15 A horvátok kezdeti sikerei a kormányzatot is gyors cselekvésre kényszerítették. Batthyány rendeletet adott ki a törvényhatóságokhoz, hogy a honvédsereg számára szóló toborzást haladéktalanul kezdjék meg, sőt a dunántúli megyék még külön felhívást is kaptak a tömeges felkelés megszervezésére. A Győr város kormánybiztosává kinevezett Lukács Sándor éjt nappallá téve azon fáradozott, hogy az előírt számban kiállítandó újoncok felfegyverzése körül minden intézkedés késedelem nélkül megtörténjék. Pesten Kossuth javaslatára megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány, a nádor pedig átvette a dunántúli sereg parancsnokságát. A közben leérkezett királyi leirat azonban értésére adta István főhercegnek, hogy a további tervek megvalósítása érdekében semmiképpen sem szabad Jellasiccsal megütköznie. Az alattomos tárgyalásokra a Diariumban is találunk célzást szept. 23-án: „M. írt Veszprémből, hogy a Palatínus náluk volna már négy napja és onnan konferál a Jelasitssal a táborból."

16 A kétszínű játék azzal végződött, hogy a nádor a kormány elnökét is félrevezetve, rövid budai tartózkodása után kiszökött Bécsbe. A horvát vállalkozás — mint ismeretes — ennek ellenére sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A pákozdi csata balsikere után Jellasics háromnapos fegyverszünetet kért Móga altábornagytól, majd menekülése során, teljesen kimerült seregével együtt Győr felé vette útját. A megyeszékhelyen nagy volt a riadalom, mert a lakosság hírből már nagyon jól ismerte a közeledő ellenség által elkövetett vérengzéseket, atrocitásokat. Naplóírónk családja is elmenekült Zurndorfon (Zurányon) keresztül az osztrák fővárosba, hogy a nehéz napok megpróbáltatásaitól lehetőleg megkímélje magát. Szerencsére azonban a város aránylag simán vészelte át a kiéhezett had rendezetlen átvonulását. Korbonics István polgármester ugyanis küldöttséggel indult a bán elé és inkább élelmet, szállást igért embereinek, csakhogy a lakosságnak bántódása ne legyen.

17 A csapatok érkezése és távozása így egy nap alatt le is bonyolódott nagyobb pusztítások nélkül. Kisebb károsodások persze nem voltak elkerülhetők, amint azt a szemtanú is leírja idevágó soraiban: „Október 3-án délután öt órakor érekeztek ide a horvátok, legelői jöttek a banderiális huszárok, kiket a buta nép majd megtámadott és minek kiszámíthatatlan következménye lett volna. — Utána jött a gyalogság, föld népe, aztán Hard egg vasasok, határvidéki gyalogosok, majd az ottocháni zászlóalj, mely a bán körül vala ... A táborhoz közel lévő házaknál raboltak, disznókat, baromfit és más egyebet elvittek, kerítéseket elhordták, de még a temetőből is minden keresztet elégetni elvittek." Az elvonulásról pedig az alábbiakat olvashatjuk: „Okt 4-én egy órakor ismét elmentek, akkor láttuk még, milyen nép volt ez,. 15 Uo. Napló. 1848. szept. 14. 16 Uo. Napló. 1848. szept. 23. 17 Szávay i. m. 381. 9 Arrabona 129