Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Balázs Péter: „A magyar Marseille”
kivált a kereskedésnek most országszertei csökkenése által okozott munka szűke miatt, részint henyélni, részint koldulni kényteleníttetnek... s városunk piacain és utcáiban naponkénti öszve csoportozásuk, főképpen a jelen vész teljes körülmények között a közbátorságra is káros következtetése lehetne ..." A városi vagyonos polgárság annyira tartott a szegényebb néprétegek megmozdulásaitól, hogy 1848 őszén is inkább vállalta a Jellachich előtt való gyáva meghódolást, semhogy a fegyvert és ellenállást követelő városi plebejusokkal szövetkezett volna az ellenség ellen, sőt még a nemzetőrség kirendelését is megakadályozta, mivel „e város azon hely, hol nagyobb kintsek, pénztárok, kincstári épületek, gazdag templomok ... de egyszersmind az ugy nevezett proletariátusok is nagy számban léteznek." 26 így válnak az idők folyamán a radikálisok a néppel összeforrva a forradalom vívmányainak és a haza függetlenségének odaadó védelmezőivé, a konzervatív nemesek és városi nagypolgárok pedig mindkettőnek árulóivá. Egyelőre azonban csak a városi tisztújításokra és a megyei követválasztásokra súlypontozódik a küzdelem. * * * Mint ismeretes, az 1848-as választói törvények vagyoni cenzust alkalmaztak, s így a lakosság nagyobbik részét kizárták a választásokon való részvételből. A népnek azonban — ha élni tudott volna a törvényadta lehetőséggel — még így is módja lett volna ahhoz, hogy többségben a maga embereit küldje az országgyűlésbe. A nép azonban általában nem tudott élni a váratlanul nyert szabadsággal. A választás irányítása vidéken teljesen a régi közigazgatási emberek kezébe került, akik már eddig is — megvesztegetéssel vagy szervezési fogásokkal — gyakran félrevezették a választókat. így történhetett, hogy olyan népből származó és a nép érdekeiért harcoló jelöltek, mint Petőfi Sándor vagy Arany János, megbuktak a választásokon. A győri radikálisok útja sem volt mentes a sikertelenségektől. A városi tisztújításon (május 22.) újra csak a nagypolgárság emberei kezében maradt a város irányítása. A választás sorsat a céhek döntötték el. A vezető vagyonos rétegeknek sikerült rávenniök a céhtagokat arra, hogy egységesen szavazzanak — természetesen a nagypolgárság érdekei szerint. A követválasztások előkészületei tárgyában május 9-én intézkedett a megyei központi választmány. Amikor azonban Gyapay Dénes, az öttevényi kerület választási elnöke június elején megjelent a választási székhelyén, hogy a szavazásra jogosult jelentkezőket nyilvántartásba vegye, megdöbbenve tapasztalta, hogy a „középponti választmánynak határozata vétkesen elhanyagoltatott. A községi lelkészek néhányai a helyett, hogy a népet fontos jogaikról felvilágosítani, avagy azokat jogaiknak éber gyakorlatba vételére serkenteni vetélkedve iparkodtak volna, még az összeírásra kitűzött határozatnak a szószékbőli kihirdetését is elhanyagolták... Abdái és börcsi elöljárók az összeíró választmány előtt 26 Zánthó Mihály naplója többször tesz említést a népgyűlésekről. A város idézett felterjesztése Kováts Márton főbíró házának megvásárlása tárgyában az Országos Levéltárban (1848/49. évi belügyminisztériumi közösen kezelt iratok 489. sz.), a városi proletariátusról szóló idézet a Győri Állami Levéltárban (városi közgy. jk. 1848. 3189. sz.) található meg. 119
