Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Balázs Péter: „A magyar Marseille”
újság, a felváltva magyarul és németül játszó színház a lakosság kulturális igényeinek szolgálatában állottak. A jólét és gazdagság azonban nem az egész lakosság, hanem csak egy kis réteg osztályrésze. Elsősorban a kereskedőké, akik az európai piac árait figyelve — óriási készleteik birtokában — nyugodtan szövögetik spekulációs terveiket. Ha aszályos évre van kilátás, a gabonakereskedők toronymagasra szöktetik az árakat. A gabonauzsora gyümölcsözőbbnek bizonyul minden más vállalkozásnál. A gabona- és állatkereskedők, a gazdagabb kalmárok jövedelmét legfeljebb néhány iparos keresete közelíti meg (kőműves, ács és asztalos vállalkozók, aranyművesek). Még a gazdagabb iparos is, ha pénzfeleslege adódik, igen gyakran nem üzlete fejlesztésére vagy raktárkészlete növelésére fordítja azt, hanem a gabonakereskedők, hajótulajdonosok tőkebefektetésének társrészvényesévé lesz. Győr régtől híres céhes ipara a szabadságharcot megelőző években több mint kétezer embert foglalkoztat. Ezek közül azonban csak mintegy 30 % a mester, a többi nagyobb részben legény, kisebb részben inas. A mesterek a legények nagy tömegei elől elzárják a mesterrélevés útját s ezért a legények jogos ellenszenvvel tekintenek a mesterek kiváltságaikat féltő zárt testületére. De a mesterek vagyoni és kereseti lehetőségeiben is nagy különbségek mutatkoznak: amíg a tőkeerős mesterek egyre több legényt foglalkoztatnak és műhelyeik korszerű fejlesztéséről is gondoskodni tudnak, addig az egy legénnyel dolgozó mesterek száma fokozatosan csökken, sőt egyes szegényebb mesterek ipari tevékenységük mellett egyéb polgári foglalkozás után is néznek (pl. többen napszámosok, néhányan holttest-vivők stb.). Néhány iparágban, mint például az ácsoknál, kovácsoknál és kőműveseknél középrétegeket már nem is találunk, hanem csak 3—4 mestert, akik egyenként 12—15 legénnyel is dolgoztatnak. E mellett az iparosok helyzetét a kezdődő gyárépítés (gőzmalom, posztógyár) is súlyosbítja. A céhek állásfoglalása a bennük dolgozók nagy száma miatt döntő jelentőségű a 48-as társadalmi harcok élesedése idején. Nem egyszer (pl. a tiszújításoknál, követválasztásoknál) ők döntik el a küzdelem sorsát. A társadalmi ellentétek azonban a céheken belül is nagy harcokat robbantanák ki. A város lakóinak tekintélyes része néhány holdnyi földjének műveléséből él. Ezeket az időjárás viszontagságai és a folyók áradásai sújtják. A Belváros házainak sötét udvari helyiségeiben, az Üjváros, Majorok és Szabadhegy szegényes házaiban a napszámosok, iparban foglalkoztatott legények, szállítómunkások húzódnak meg. Ök teszik ki a lakosságnak egyharmadát. Ezeknek sorsa teljesen bizonytalan. A napszámosok és szállítómunkások részére a főfoglalkozást a gabona kirakása és továbbszállítása jelenti. Ez azonban nem biztosít részükre állandó munkaalkalmat. Egy aszályos esztendő okozta drágaság exisztenciájukat alapjaiban rendíti meg s ilyenkor a gabonauzsorások elleni haragjukat alig-alig sikerül lecsillapítani. Hangulatukat jól kifejezi az egykorú — az üzérkedő gabonakereskedőt pellengére állító — gúnyvers: Hull az égből sűrű zápor: Szabadulj meg gabonádtól. Ha nem esik, csak csepereg: Legyen az ár is mérsékelt. Ha a nap melegen éget: 112
